Egyedül utazok október elején Isztambulba. Úgy izgulok. Ti repültetek már egyedül?
Magától az “ottléttől” nem félek csak a repüléstől. Minden utat én organizáltam eddig akárhova mentünk szóval megállok a lábamon bárhol külföldön (külföldön is élek egyedül) csak a repülés…
Soha az életemben nem repültem egyedül. Legutóbb mikor barátnőmmel Barcelonába mentünk és külön ültünk először akkor úgy kalimpált a szívem mintha infarktust akarnék kapni.
Aztán ahogy felszálltunk lenyugodtam.
Sokszor repültem már (20x tuti) de egyedül nem.
Egész úton gyomorgörcsöm van,hogy nehogy turbulenciába keveredjünk.
Ahogy megérzem,hogy rázkódik a gép becsukom a szemem és szorongatom meg karmolászom magam,hogy eltereljem a figyelmem mint egy kisgyerek.
Igazából ezért is akarok egyedül repülni,hogy egy kicsit önállósodjak ilyen téren.
Ti repültetek már egyedül?
Mit csináltok olyankor a gépen?
Filmnézés nálam nem fog menni mert szorongok és úgysem tudok a filmre koncentrálni..😀
27/N
7: De szoktam izgulni. Nem maga a repülés miatt.
De volt már olyan, hogy egy nagyobb reptéren kellett átszállni, ahol épp átépítés folyt, iszonyat messze kellett gyalogolni és nem is voltak egyértelműek a kiírások. Akkor szerencsére pont nem egyedül voltam. Én inkább ilyenek miatt izgulok, hogy eltévedek, nem találok meg valamit. Ha már ülök a repülőn, akkor minden rendben.
Én vészkijárathoz szeretek ülni, ott nagyobb a hely, és ablak mellé, ha lehet.
Én ezektől nem szoktam félni.
Nem nagyon szoktam eltévedni.
Fuh nővérem olyan,hogy nulla tájékozódó képessége van.
Én ilyet még nem is láttam.
Térképpel eltéved.
Én tényleg inkább a repülőn félek a bezártságtól.
Valahogy megijedek,hogy bármi történik velem nincs azonnali segítség mert 10.000 méteren vagyok.
Aztán ezt bemagyarázom magamnak ami belehergel jobban aztán bepánikolok.
Ha valaki van velem akkor könnyebb mert eltereli a figyelmem.
Tudok beszélgetni vele.
Első repülőutam az volt, hogy külföldre költöztem, egyedül.
Szintén kb. 20x repültem már, ebből kb. 14x egyedül. Semmi extra, felszállsz, leszállsz, mint bármely más tömegközlekedési eszközön.
Repültem már párszor egyedül. Én is féltem előtte mindig. Alapból kicsit tartok a repüléstől. :)
Egyedül én csak úgy tudom átvészelni, hogy felszálláskor elkezdek zenét hallgatni, plusz rejtvényt fejteni (az leköti az agyam, a zenétől meg nem hallom a gép zajait). Kb. addig, amíg el nem érjük az utazómagasságot. Utána már megnyugszom, még wc-re is el merek menni. Még akkor volt jó, amikor a mellettem ülővel tudtam beszélgetni, de az nem mindig jött össze.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!