Milyen volt az élet a '90-es években?

1993ban kezdtem a gimit, kollégista voltam.

Leveleztünk a fiúval,aki tetszett és máshol lakott.

Nagyon jó volt diszkózni 🙂

A fényképeket elő kellett hívni és még a jól sikerültek sem tettük ki a faliújságra,hogy akárki lássa.

Nem kellett extra órákra járnom,hogy leérettségizzek, illetve hogy tovább tanuljak.

Örülök,hogy akkor voltam tini, nem pedig most

Kétélű volt minden akkoriban.

Az emberek nem szoktak hozzá és nehezen vagy nem tudták kezelni a nyakukba váratlanul zúdított inflációt, bizonytalanságot és "szabadságot".

Sok aljas ember azonnal kimutatta a valódi énjét: a "demokrácia" sajátos értelmezése mentén kíméletlenül kihasználta az akkori joghézagokat és mások nyomorán gazdagodott hülyére. A zavarosban halászók gátlástalanul másztak fel mások hátán az akkor sikeresnek tekinthető emberek szintjére. A politikában kétkönyökös technikával ment a helyezkedés, a legjobb pozíciókért napi szinten ment az adok-kapok, - ki, mikor, mit (nem) mondott és hasonlók. Egy időben eléggé hű képet szolgáltatott erről a "Reform" néven futó újság is, amely sokat foglalkozott - a példa kedvéért - a szocializmusban működtetett ügynökhálózattal is.

A társasági élet 1990 körül eléggé le volt még ülve, - itt a szórakoztatás igénytelen mivoltára utalok. Nagyjából ekkor kezdődött el az a folyamat, amikor elkezdtek komolyabban gondolkodni az éjszakai élet, ill. szórakoztatóipar szereplői azon, hogy miként lehetne kiénekelni az emberek zsebéből a még megmaradt pénzt. Eléggé sok ember vált munkanélkülivé, - engem is úgy szórtak ki az utcára, mint ha nem is léteztem volna addig, - és éppen ezért eléggé kínos helyzetek alakultak ki széles rétegeknél, de azért csak kiagyalták az előbb említettek, hogy miként tudják felpezsdíteni a társasági életet. Klubok alakultak, olyan platformok, ahol kísérletezgetni lehetett látványos veszteségek elszenvedése nélkül, - mint a Fiatal Művészek Klubja vagy a Fekete Lyuk, de szemmel láthatóan több lett a játékterem is. Abban az értelemben eléggé kemény volt az élet, hogy napi szinten emelkedett - akár tízes nagyságrendű százalékos nagyságrendben is - az infláció. Nem volt ritka, hogy a kenyér, amit kedden megkaptál 24 forintért, szerdára 30 vagy 35 forint lett.

Sokkal másabb, mint most. Rengeteg új dolog jött be idővel az országba (pl.: autók, cégek), az 1995-ös évektől látványosabb lett a fejlődés. Az emberek kezdtek megismerkedni a vállalkozás mibenlétével, volt jónéhány alvilági balhé is.

A megélhetés: azelőtt is volt munkanélküliség (rejtetten), de onnantól kezdve ez felszínre került, az utcákon megjelentek a hajléktalanok, a megélhetés fokozatosan romlott, majd 1997-től kb. megindult egyfajta fellendülés is.

Én gyerekként éltem meg, bár igazából ez még az óvoda-általános iskola korszak volt.

Az tetszett utólag, hogy nem voltak telefonok, internet, játékok a gépen csak offline voltak, nem ültünk előtte egész nap. Sokkal többet voltunk a szabadban, személyesen találkoztunk.

Az a vicces, hogy mi nagyon csórók voltunk, apám segélyes alkoholista volt, anyám minimálbéres. De még így is viszonylag tisztességesen meg tudtunk élni. Most tanult, egyetemet végzett emberként nem mondom, hogy sokkal jobban élek.