Mi a legjobb módszer a pofátlan tarháló kéregetők lerázására?

Régen mindig az volt erre a válaszom, hogy "á, nem, köszönöm!", olyan hangsúllyal, mintha ő akart volna nekem adni valamit, amit én utasítok vissza, nem igazán tudtak rá reagálni, mire eljutott az agyukig a mondat, én már messze jártam.

Mostanában meg akkor is benne van a fülhallgató a fülemben, ha nem szól benne semmi, csak azért, hogy úgy tudjak tenni az utcán, mintha nem hallanám, hogy leszólítanak/füttyögnek utánam. De ha véletlenül nincs, akkor is sétálok tovább, a tempón nem változtatva, rezzenéstelen arccal, egy nyomorult szót sem szólva, mintha ott sem lenne az ember. Van, aki igyekszik megtenni velem egy pár lépést, de mivel úgy megyek, mint egy tank, hamar feladják.