Éreztétek már úgy hogy nem tudtok ennyi mindent csinálni?

21 évesen kezdtem el dolgozni főállásban akkor még két műszakban heti 5 nap 8 órában, valameddig működött munka mellett 2-3 óra videojáték, de igazából már akkor is tudtam hogy fel kell vele hagyni mert nem ennyiből áll az élet , vagy hazaértem 22.40re és éjfélkor legkésőbb már aludtam hogy korábban keljek, akkortájt a jogsi is így ment, délelőtt órák, 14-re irány dolgozni.

Haverok elkoptak ilyen olyan módon, és bevallom én is beleuntam a rohanásba, találkozgatásokba, mert magamra se volt időm, és a környezetemen is látszott.

Így 31 évesen már változott annyit a beosztásom hogy havi 16 napot dolgozok, kettő munka kettő pihenő mellett, de két napot is nehéz értelmesen beosztani, és már rendesen úgy érzem magam mint egy családos ember 2 gyerekkel, akinek csak a négy fal a kikapcsolódás, meg a kert, játék a kutyával, meg valami barkácsolás.

Sulisként még én is azt hittem hogy örökké annyi időm lesz hisz mi változna, aztán a mókuskerékkel tudatosul az emberben.

Én úgy szoktam megoldani, hogy szimplán nincs ennyi dolgom. Nyilván nem azt mondom, hogy ne csináld a jogsit és ne találkozz senkivel, de érted.

Nem próbálok mindent egy napra besűríteni, egy nap maximum egy fontos dologgal foglalkozom, a maradék időt pedig úgy töltöm el, ahogy éppen jónak érzem. Barátokkal találkozós napon nem megyek el ügyeket is intézni és társai. De sok olyan napom van, ahova abszolút semmit nem tervezek be előre.