Hogyan lehet így önmagad lenni?

Ha az ember magába néz, keresve önmagát, a nagy semmit fogja találni.

Amit önmagunknak hiszünk, azok a hajlamaink, vágyaink, gondolataink, érzéseink hitrendszereink összessége.

Ehhez ajánlom az értékelemzés módszerét, hogy józan gondolkodású, ok-okozatban gondolkodó, igazságszerető, értékvezérelt ember legyél.

Mert a tömegember másokhoz idomúl, a személyiségét a média és a környezete alakítja folyamatosan.

Míg az egyéniségnek saját értékei vannak, tehát saját maga határozza meg az értékeit, előtt gondosan elemezve, amihez ragaszkodik, akár az élete árán is.

Az egyéniség ritka, mint a fehér holló...

Ha beleéled magad a másik helyzetébe, pl. itt a Gyakorin a kérdezőnek szerelmi bánata van, mert:

- a párja szakított vele, nem szereti már: tudom milyen, empatikus vagyok és azt írom, hogy az idő majd segít, hobbik és ilyesmik.

- a kérdező a szeretője után rinyál, aki házas/foglalt ember, mert nem hagyja el a párját, de ő vele akar lenni.

Biztos, hogy nem leszek vele empatikus és nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam. Önmagam adom, mert nekem nem fér bele megcsalás a kapcsolatba se a szeretői viszony.

Helyzetfüggő

"Ha beleéled magad a másik helyzetébe"

Nem ettől lesz valaki önmaga.

Attól lesz egyrészt, hogy tapasztal, másrészt, hogy tudományos igényességgel, józanul gondolkodva, értékek, tapasztalatokat elemez (értékelemzés), és a számára legkedvezőbbet beépíti a hitrendszerébe stb.

De én nem arra reagáltam.

Hanem erre:

"De mindig mondják hogy nézd meg több oldalról más szemszögből a dolgokat, vagy képzeld bele a másik helyzetébe magad.."

Meg kell figyelned, hogy más mit mond egyébként, maximum nem értesz vele egyet, de nem azt jelenti, hogy full bunkón nyilatkozol mert beleéled magad a helyzetébe, attól még lehetsz önmagad. Ez a lényeg.

"De mindig mondják hogy nézd meg több oldalról más szemszögből a dolgokat, vagy képzeld bele a másik helyzetébe magad.."

Ennek csak akkor van értelmes, ha úgy képes belehelyezkedni a másik ember helyzetebe, ha nem ragaszkodik a tapasztalathoz.

Csak, mint megfigyelo van jelen.

Így objektív képes maradni.

Természetesen, amit az érzékszervek megengednek neki.

Ha most kéri valaki a véleményem, hogy mit gondolok attól függ, hogy mi a téma.

- Mit gondolok az LGBTQ-társadalomról példának okáért.

Nem számít, hogy idegen kérdezi, vagy a barátnőm, aki oda tartozik nem kezdem el, hogy mennyire betegek stb.

És igazából bele se kell élnem magam a helyzetükbe, de ha valaki más mellettem elkezdi, hogy mekkora "bűn" hogy be kéne őket zárni (vagy még rosszabb), akkor biztos, hogy nem fogom magam vissza és nem fogom magam az ő helyébe bele élni magam szintén, mert egyszerűen ő neki van valami problémája (lehet ő maga bi/meleg/leszbi, csak saját magának se vallja be).

Ebbe szerintem bele lehet keveredni. Ha valakinek működik az érzelmi vonala, akkor arra felé fog hajlani, ha pedig a racionális vonala működik, akkor meg arra.

Nem szeretem én sem.

Mit kell ezen szeretni, vagy nem szeretni utolsó? ^^

Ettől vagy ember, ettől lehetsz személyiség.

Nem kell a birkát követni, de érzéketlen robotnak és túl érzelmesnek sem lenni, kettő között, arany középút. Mi olyan nehéz ezen? ^^

Ha masok helyebe beleéled magad akkor azt mondod te ugy reagálnál ebben az esetben hogy...es leirod.

Tehat önmagad adod!