Azok akik 2000 után születtek ti örültetek volna ha előbb születtek? pl 10 évvel Mi hiányzik abból az időből miért lett volna jobb az nektek?

Hát, ha egy 5-10 évvel korábban születek akkor talán kicsit szociálisabb gyerekkorom lett volna.

Én 2001-es vagyok, a szüleim nem igazán korlátozták a média használatot, mert ők úgy gondolták ez nem árhat - ma már máshogy csinálnák természetesen, de anno ők azt hitték jót tesz a gyereknek ha a technológiába csöppen.

Én nem érzem pozitívnak ezt mostmár felnőttként. Sokan beszélnek arról (velem egykorúak vagy idősebbek), hogy miket csináltak gyerekként, nekem ez totál kimaradt. Én szinte egész nap a gép előtt ültem és ott barátkoztam. Ennek az előnye persze, hogy voltak internetes barátaim (iskolában nem igazán) és volt egyfajta szociális életem legalább. Ezt egyébként ártalmatlan felületeken tettem szerencsére, ilyen volt anno a Kutyuskanevelde meg Ebnevelde, ahol szerencsére nem fogtam ki olyant aki visszaélt volna egy gyerekoldal naivitásával.

Azonban voltak olyan dolgok amikhez nem voltam elég érett. Pl. néztem olyan filmeket vagy animéket amiket ma, felnőtt fejjel, jobban felfogva nem néznék meg. És sajnos, hiába nem fogtam fel őket teljesen, a gondolkodásmódomra igencsak rányomták a bélyeget és eléggé negatív irányba terelték néhol a fejlődésemet.

Aztán persze tiniként már ott voltak a sztároldalak és insta, meg minden, ami olyan brutális testképzavart okozott, hogy évek munkája volt belőle kigyógyulni.

Máig emlékszem, hogy egyszer véletlenül csatornát váltottam gyerekként a távirányítóval (nagyanyám a konyhába főzött, szóval ezt senki se látta) és egy anorexiás modellel volt interjú valahol. Én pedig 8 évesként olyan akartam lenni mint a tv-ben látott nő, mert úgy jött le nekem gyerekként, hogy MINDENKI az anorexiás vékonyságot szereti. Akkora hatása volt ennek a műsornak rám, hogy naponta méregettem a súlyomat és volt időszak amikor nem is híztam igazán (pedig egy 10 éves forma gyerek igenis híznia kell ahogy növekedik) mert nem akartam enni eleget - erről a szüleim nem tudtak.

Úgyhogy a média szempontjából én nagyon bánom, hogy beleszülettem ebbe az időszakba. Tudom, persze, hogy a 90-es évekbe is voltak tinimagazinok amik nem tettek jót az önértékelésnek, de valahogy mégis barátibbnak érzem azt az időt, mint amit én átéltem - meglehet, hogy anno még a plasztikát se túlozták el úgy mint mondjuk 2010-15 környékén.

Szociális szempontból is inkább lennék idősebb. Én például nem is ismerek igazán gyerekjátékokat, fogócska, bújócska, ilyensmin kívül. Egész egyszerűen nem voltak szabadidős játékok a gyerekkoromba pedig az aki idősebb nálam pár évvel, biztos tud legalább 10-et sorolni.

Én 91-ben születtem, és az elsőhöz csatlakozva azt mondom, nagyon örülök neki, hogy a mi gyerekkorukban nem volt internet és telefon. Tartalmas gyerekkorunk volt, sok játékkal, szabad levegővel és barátokkal.

Viszont, baromi nagy szívás volt a 2008-as válság idején felnötté válni, ott sokaknak az élete elúszott a munkanélküliség miatt.

2-es:

Nekem és rengeteg volt osztálytársamnak például a covid tett be ebből a szempontból :/ szóval úgy tűnik maga a világ katasztrófái/válságai/járványai stb. senkit se kímélnek.

Én 1992-ben születtem, és a véleményem a következő:

Bár kétségtelenül sok hasznos oldala van a technológiai fejlődésnek, összességében még én is azt kívánom, bár legalább 10-20 évvel korábban születtem volna.

Szerintem egyszerűbb és jobb volt az élet. Nem voltak ekkora társadalmi különbségek. Könnyen szereztél munkát, volt jövőképed, még elérhető volt a lakáscél. Azok a zenék voltak divatosak, amiket én szeretek, az emberek normálisabbak voltak. Nem volt ilyen szintű "kifelé élés". Nem volt ennyi cigány, jobb volt sokkal a közbiztonság. Egy buli után nyugodtan hazasétálhattál anélkül. Volt szociális élete az embereknek ténylegesen.

Sokmindent tudnék még sorolni, ami miatt én bánom, hogy nem korábban születtem. Úgyhogy teljesen meg tudom érteni azokat a 2000 után születetteket, akik szintén hasonlóan éreznek.

2000-ben születtem, de mégis örültem volna, ha inkább 5-10 évvel hamarabb történik ez meg.

Nekem úgy általános közepéig kimondottan szerencsém volt; nyáron egy korombeli testvérpárral játszottam naphosszat (nagyszüleikkel szomszédok voltunk, náluk töltötték mindig a nyarat); bicikliztünk, hintáztunk, labdáztunk, fára másztunk, társasoztunk, fogócskáztunk, homokoztunk; rengeteg közös élményt szereztünk. Tanévközben pedig egy pár osztálytárssal sétáltattuk a kutyám, császkáltunk vele egy közeli parkban. Egy ovis, majd általános iskolás osztálytárssal pedig póniztunk (ilyet sem mostanában mondtam/írtam), babáztunk meg hasonlókkal játszottunk.

Egyetlen egy asztali gépünk volt sokáig, azon játszhattam, bár nem szabályozták a szüleim, általában nem órákban mérhető időt töltöttem ott. Aztán felső közepén kaptam egy saját, használt és picit idős laptopot. Olyan nehéz volt, hogy felért egy súlyzóval :D Még Win7 döcögött rajta. És igazából ott fordult egyet a világ; sok időt kezdtem tölteni a képernyő előtt (de az előbb írt offline dolgokat nem hanyagoltam el), ilyen barbie.com, myscene.com oldalakat látogattam rendszeresen és ilyesfajta játékokkal játszottam, meg pár Disney-vel.

Aztán pillanatok alatt beszippantott a sorozatok, YouTuberek világa, és rettenet sok időt töltöttem azzal. (Viszont, azt hozzá kell tenni, hogy a masszív angol nyelvű sorozatozás nélkül messze nem lenne ekkora angoltudásom, és nem is merném ilyen bátran használni.) Sztáros oldalra, Tumblr-re is regisztráltam, ahol én is egy rakat embert "ismertem meg", és meglepően sok netes barátra tettem szert, akikkel utána éveken át extrémen sokat beszéltem. Ez egyfajta kompenzálás is volt, mert az offline barátkozás tiniként nem ment. Kifejezetten szociálisan kínos tudtam lenni.

Szerencsém is volt a netes barátkozás terén; teljesen rendes (szintén) lányokkal beszélgettem, de elővigyázatos is voltam.

A többi közösségi oldaltól viszont távol maradtam (egy időszaktól eltekintve, de ezt majd később), van Insta-m, FB-m, de egyiken sem posztolok, csak bent vagyok sulis csoportokban, és követem a kedvenceim.

Viszooont, gimiben olyan osztályba kerültem, ahol sok olyan társam volt, akik mindig a legújabb almával villogtak, akiknek több ezer ismerőse volt, már gólyaként is. Aztán sportolni kezdtem (...), ami miatt egy rakat új embert ismertem meg, és elkapott a "most akkor jelöljünk be minden ismerőst FB-n" láz. Utólag belegondolva annyira ciki, de komolyan egy rakat olyan embert jelöltem be/fogadtam el, akikkel köszönésen túl nem nagyon jutottunk, de látásból ismertük egymást. (Arra azért figyeltem, hogy nem minden jött-ment legyen ott az ismerős listámon, és tényleg olyanok legyenek, akiket ismertek név és arc szerint.) De tetszett a szám, amit a nevem mellett láttam, és (megint ciki, de) büszke is voltam rá. Mára már a fejem fogom..

Azért pedig hálás vagyok, hogy nem most vagyok tini és, hogy nem szippantott be túlzottan a közösségi média. Annak viszont örültem volna, ha picit tovább tart a gyerekkorom a netes dolgoktól távol. Hálás vagyok azért a saját kőtömbért (laptop; bocs, ezt muszáj volt), mert anélkül tényleg nem így állnék angolból, egyéb nyelvekből. Meg annak is örülök, hogy kaptam egy kis ízelítőt a Cartoon Network és Disney Channel aranykorából, és nem olyan sorozatokon "kell" felnőnöm, mint amiket most sugároznak. Vagy épp vannak fent Netflix-en.