Mit tennétek, ha tudnátok, hogy jobb lenne a világ ha nem születtetek volna meg?

Valószínűleg nagyon elcsodálkoznék, hisz nem vagyok sorozatgyilkos/tolvaj/szemétláda/kétszínű ember, se celeb, sem pedig olyan vonzó nő, akiért oda meg vissza lenne mindenki, illetve a családom se egy ilyen kapitalista nagyvállalat üzemeltetője...

ebből most azt akarom kihozni, hogy én csak egy vagyok a sok cseppből a tengerben, s még a cseppek közt is a kisebbek közt vagyok. A családom se ismer rendesen és a barátaim se. Néha azt gondolom, hogy nekik csak baj vagyok és keresnem kéne valakiket/valamilyen helyet, ahol elvagyok magamban/törölni az emlékeiket rólam, megszűnni a szemükben és elmenni egy kis kunyhóba/gumiszobába kisírni magam, vagy a tengerben egy szikás helyen meztelenül fürdeni, túrázni, egyes egyedül, majd addig maszturbálni, míg vagy kiszáradásban vagy végelgyengülésben meg nem halok, de az egész világnak ne fájjon a létezésem:(

Szerintem elég nagy ez a Föld, hogy elviseljen engem is a hátán, ha tudnám, hogy tényleg olyan rossz vagyok, valószínű mások is, ezért üldöznének én meg folyton bujdosnék.

Mit lehetne tenni, és honnan lehetne tudni?

Azt várod, hogy a fél világ öngyilkos legyen?

Te mit teszel?

És ki világa lenne jobb? Fogadni merek, hogy nem ismerlek így az enyém biztos nem.

De Te mit teszel azért, hogy a világnak jobb legyen, hogy megszülettél?

Hát én pont így érzek..vagyis a világ nem változni..de kevesebb lenne egy haszontalan,felesleges embernél..

Gondolkodtam már rajta hogy öngyilkos leszek de nem tudom meg tenni

Én is úgy érzem, hogy felesleges vagyok. Viszont nem okozok nagyon sok kárt a létezésemmel és az öngyilkossághoz egyébként is gyáva vagyok. Emiatt úgy tervezem, hogy szépen csendben leélem az életemet, majd meghalok egyszer. Utána úgysem fog rám emlékezni senki. A mostani helyzetemben rajtam kívül mindenki számára lényegtelen az, hogy én életben maradok-e, vagy sem.

Valószínűleg még akkor sem lennék öngyilkos, ha valami visszafordíthatatlan, szörnyű bűnt követtem volna el. Ha megbánnám, amit tettem, valószínűleg sokat sírnék és arról gondolkoznék, hogy mégis miért kellett mindennek így történnie. Majd szomorúsággal a lelkemben és azzal a tudattal halnék meg, hogy még a halálom után is gyűlölettel fognak rólam beszélni ahelyett, hogy elfelejtenének.