Vissza tudok még lépni ebben az esetben?
Jelentkeztem egy munkahelyre, felvettek. Augusztustól kezdenék.
A munka speciálisabb végzettséget és ismereteket igényel, illetve azt, hogy önállóan is fejlesszem az ismereteimet. Anyám szerint ostoba és alulképzett vagyok ehhez, az egyetemmel is nagyon lassan (ám remek eredménnyel) végeztem, részben, mert minden más fontosabb volt, mint az én tanulásom.
Nagyon gyenge lábakon áll az önbizalmam, de az adott egy kicsit, hogy jó (jeles...) eredménnyel diplomáztam és felvettek ide, viszont szerinte mindezt nem érdemeltem meg. Ha otthon nem tudok önállóan bővíteni az ismereteimet, félek, hogy kirúgnak (bár szerinte azt érdemlem, a gyári/takarító /konyhai kisegítő munkán kívül másra nem vagyok jó). Félek, hogy valóban nem leszek elég jó, és csak elcseszem a dolgokat.
A kérdésem, hogy mit tegyek szerintetek, visszalépjek, vagy ne? Vissza tudok-e még egyáltalán? Ha nem, hogy ne adjak anyám véleményére?
De miért lépnél vissza? Ha felvettek, akkor valószínűleg alkalmas vagy a pozícióra, nem véletlenül választottak téged. Kezdj el dolgozni augusztusban, nézd meg milyen a munka, mennyire tetszik, mennyire tudsz fejlődni. Ha mégse válnál be, mert nem tudod tartani a lépést, vagy pedig nem tetszik neked a munka, akkor próbaidő alatt majd kiraknak vagy kilépsz te. Ezért találták ki a próbaidőt.
Én azt gondolom, hogy ha neked bejön a munka és próbaidő alatt nem bocsátanak el, akkor megfeleltél. De ha ki sem próbálod magad, akkor már eleve vesztettél.
Pszichológus pedig jó ötlet, hogy ne legyél ennyire kishitű és bízz jobban magadban.
Első körben minimalizáld vagy szakítsd meg anyáddal a kapcsolatot. Ha valaha is normális életet akarsz, akkor ki kell vágnod belőle azokat a mérgező embereket, akik csak lehúznak, visszarántanak, abban a hitben tartanak, hogy sose leszel elég jó. Amíg ennek a hatása alatt vagy, addig nem fogod megtudni, mire vagy valójában képes.
Most van egy lehetőséged, amit nem szabad elszalasztanod. Ne hagyd, hogy ezt a szemétláda elvegye tőled, épp eleget vett el tőled az életed során.
Vissza ne lépj! Mutasd meg anyádnak is, de leginkább magadnak, hogy igenis képes vagy rá. (Ha nem megy, akkor se búsulj, tapasztalatnak jó lesz, senki sem úgy kezdi, hogy mindent tud.)
Aztán javaslom én is a pszichológust, mert ezt egyedül nehéz feldolgozni, hogy ilyen mérgező anyja van valakinek, aki lehúzza az önértékelésedet. Anyáddal meg minimalizáld a kapcsolatot.
Ha megszakítom vagy minimalizálom vele a kapcsolatot, félek, hogy azt mondja mindenkinek, hogy milyen hálátlan vagyok, hogy ellenem fordít mindenkit (így is legfeljebb semleges vagyok másoknak), de talán attól félek a legjobban, hogy bosszúból tényleg bármit bevet, bármeddig elmegy, hogy megkeserítse az életem.
Számtalanszor gondoltam rá, mert nagyon sok húzása volt ellenem már egészen kisgyerek koromtól fogva, ennél sokkal-sokkal durvábbak is (amelyekre itt biztosan azt írnák, hogy kamu, de marhára örülnék, ha sosem történt volna meg...). Egyszerűen nem merem megtenni azt, hogy itt hagyom őt a fenébe.
És ez természetesen így is lesz. Te leszel a rossz, a hálátlan. Ez a szokásos működési mechanizmusuk az ilyeneknek.
Viszont, ahogy írták, nem fog változni, ha nem változtatsz. Pszichoterápia.
Nézd meg ezt a videót. Határhúzásra, nemet mondásra nagyon motiváló. De neked kell megcsinálni.
A 8as által linkelt videó készítőjétől nézz még egy párat ezen kívül, nagyon hasznos infókat ad, rengeteg videója van az olyan anyákkal kapcsolatban, mint a tiéd.
És sok sikert a munkában!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!