Lehetnek azért bunkók az emberek velem, mert olyan vagyok huszonévesen mint egy csöves? Mégha nem is az utcán élek hanem még az anyámékkal

Egyaltalan nem vagy csoves. Erre valo a csalad,h eltart,ha nincs munkad. Persze azert ne eljunk vissza vele.

Biztos,h nem gondolnak csovesnek.

A bunkosag nem szemelyes szokott lenni,csak megszokott beszedstilus.

"utcán mászkálok órákat és ennyi."

Ahelyett, hogy 50 helyre beadnád az önéletrajzod, hogy minél előbb munkát találj. Egyébként miért nem mész el önkénteskedni, hogy legalább valami célod legyen az életben?

Egyébként pedig szerintem senki nem bunkó veled, ezt csak te kelépzeled be a depressziód miatt.

Fogj hozzá könyvet olvasni, ha már úgyis annyi a szabadidőd, vagy szedj szemetet.

Ha valaki úgy néz ki, mint egy csöves, akkor bevallom, hogy azt fogom gondolni, hogy egy csöves. Random emberekkel meg én sem állok le beszélgetni az utcán, ha valaki erőszakosan mégis odajön a mondókájával, eddig mindig az volt a vége, hogy adjak pénzt.

Ahogy már írták, legyen egy ügyed, önkénteskedj vagy legyen egy hobbid és szerezz ott barátokat.

Az én környékemen is a bolondok járnak fel-alá a városban egész nap.

Nem lehet hogy te is picit bolond vagy és a bunkóság annak szól hogy tartanak tőled vagy le akarnak rázni?

Ne írj privátot, légyszi! Érezd már a határokat, ezért ilyenek veled, mert belemászol az arcukba és kóborolsz, mint valami szélnek eresztett fogyatékos.

Azért nem állnék veled szóba sem, mert egyszerűen taszít az ilyen, kikerülöm, tudomást sem veszek róla. Ha meg úgy találnál meg az ijesztő, idegesítő fszságaiddal, hogy a kisgyerekem is ott van mellettem, hát még jó hangosan is elküldenélek a búsba, hogy fel is figyeljenek rád! Fuh, a hideg ráz az ilyentől!

Így sikerül felfogni?