14 év házasság és két gyerek mellet teljesen elvesztettem a motivációmat minden házimunkát illetően. Ha volt más is ilyen helyzetben, hogy jutott túl rajta?
Elegem van mindenből, egyedül csinálok mindent, a gyerekek néha segítenek, a férjem még ritkábban, de ez a napi rutinban semmi. Mindenkinek van kifogása, a gyerekeknek a tanulás, szakkörök, a férjemnek a munkája, és egy alapbetegség, ami miatt fáradékonyabb, plusz, hogy őket nem zavarja a rumli és a kosz. Szerintük nekem kellene lazábbnak lennem, de azt még nem bírom, ha igénytelenség van itthon.
Semmi kedves semmihez, nincs is értelme, újra koszos lesz minden hamar, főzni állandóan kell, és nem jár köszönet semmiért.
ÉS hát egy nő feladata, hogy mindent megcsináljon...
Én még csak 8 év házasság és 2 gyerek (a nagyobbik 4 éves) óta tolom, annyi különbséggel, hogy a férjem valamennyire részt vesz benne. A gyerekek nyilván még nem. De már most undorom van az egésztől, én is érzem a kiégést. Csomószor beleszarok. Redva van, egy fél kenyérnyi morzsa van a szőnyegen, meg valami zsíros folt is, egy hete nincs egy talpalatnyi hely a sok szétdobált szartól, mit bánom én. Olyan, hogy minden tiszta legyen, soha nincs, de az is ritka, hogy egyszerre az összes helyiség akár csak vállalható lenne mondjuk egy vendég előtt. Alapból sem voltam valami tisztaság- és rendmániás, nekem egy kis kosz, egy kis szétszórtság elfér. Az, ami most van, természetesen már túl sok, csak nem nagyon érdekel. Jobban érdekel, hogy legyen egy munkamentes órám, míg a gyerekek alszanak. Egyetlen órám.
Most fogunk családi házba költözni, mindent máshogy alakíthatunk ki, és van egy tervem arra, hogy hogyan tudok a házból mentőövet csinálni magamnak a házimunkába való belefulladás ellen. Figyu! Lesz mosogatógép, és szerintem mihamarabb egy robotporszívó is. Olyan bútorok, amiknek nincs lába, és nem megy alá semmi! Zárt szekrények, nem polcok! De rengeteg szekrény, és minden el lesz téve, minden! Semminek sem a sarokban, az asztalon, vagy a komód tetején lesz a "helye". Megváltás lesz. Ezeken kívül az segít majd, ha nagyobbak lesznek a gyerekek, és nem hagynak minden lépésük után egy marék homokot, halom játékot vagy szétkent kaját.
Ha esetleg te nagyon ragaszkodsz az állandó, tökéletes rendhez és tisztasághoz, múzeumba illő enteriőrt próbálsz fenntartani, amiben minden csillog, és egy órára sem maradhatnak széthagyva a cuccok, akkor viszont tényleg te lazíts egy kicsit.
Vettem robotporszívót, az végigmegy a szobán.
Főzés: nem feltétlenül muszáj állandóan főzni, lehet néha nagyobb adagot készíteni, és eltenni a fagyasztóba belőle, esetleg étteremben, kifőzdében menüt venni.
Én nem akarlak megbántani, de ez mind a te hibád. A gyerekeidet te nevelted, neked kellett volna megtanítanod erre őket, ha a férjed pedig semmibe vesz szintén a te hibád is.
Lehet itt írni okosságokat, de az egyetlen megoldás leültetni a családot, és megbeszélni a dolgokat.
Nekem csak beépített egyedi bútoraim vannak. A kissebb szekrények "lebegnek" úgyhogy van alattuk kb 15 cm hely és a robot porszívó is beférna alá, ha lenne. Porfogó felület a konyhapult, asztal és ablakpárkányok. Az egyedi bútorok miatt mindennek megvan a helye, és használat után vissza is kell rakni oda. Alapvetően semmi sincs elől hagyva, a konyhába is csak a darálós kávé főző van pulton.
Kupi, rendetlenség nincs, így egy komplett takarítása a 95 m2es háznak kb 1-2 óra ablak pucolás nélkül heti egyszer. 2-3 naponta azért nem árt felmosni az max fél óra. A mosogatógép mosogat, csak azt mossuk a mosogatóba ami nem fér bele, vagy nem szabad beletenni. Szárítógép van, semmit sem teregetünk, nyáron sem, kivéve 1-2 nagyon kényes ruhát.
Fűnyírás 350 m2 fű, 25 perc hetente 1x.
Ennél lejjebb vinni a házi munkát szerintem lehetetlen, és mindig rend és tisztaság van.
8+
A házban tilos cipőben mászkálni, előszobában mindenkinek le kell venni.
Ha nálatok a nő feladata hogy mindent megcsináljon, akkor egy kalap szar kapcsolatban élsz, 14 év házasság ide vagy oda.
Én 12. éve vagyok házas, de soha meg sem fordult a férjem fejében, hogy a közös otthonunk rendben tartása női feladat lenne. Közös.
A gyerekeket meg nem kellett volna elkényeztetni, hagyni hogy a fejedre nőjenek és akkor nem a családod csicskája lennél. Őket meg lehetett volna nevelni, hogy a koruknak megfelelően, de kivegyék a részüket. Na meg normális értékrendű férfit is választhattál volna aki nem a cselédjének néz és tisztel mint egyenrangú társát.
A 4éves kisfiunk mindig összeszedi a játékait maga után az egész házban, soha nincs rendetlenség a szobájában, mert erre lett nevelve. Nem olyan bonyolult.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!