Két gyerek két szoba nappali (kb60nm)? El lehet "férni"ha nagy a korkülönbség a gyerekek között (10 év)?

A két gyereknek egy-egy szoba, egy hálószoba a szülöknek és egy nappali az egész családnak - ez a minimum.

Képzeld el, hogy nektek nincs többé semmi privát életetek, ha a közös nappali a ti szobátok.

Ha a plusz egy szoba sokkal több hitelt jelent, akkor keressetek másikat, mert nem lehet lényegesen több az ára eggyel több szoba miatt.

A nappali nem "valaki" szobája, hanem "mindenkié"!

Ott van a TV meg ott fogadtok vendéget, látogatót, szóval ezt nem szabad másra használni.

A gyerekeknek kell külön-külön egy szoba, meg nektek is egy, ahol alszotok meg kettesben vagytok zavarás nélkül!

Értem a kérdésed, egy dolog nem tiszta benne:

"félünk a hirtelen csökkenéstől is."

Ha abból a célból veszel lakást/házat, hogy életvitelszerűen benne élj, akkor az ingatlan esetleges későbbi értékcsökkenése irreleváns. Nem befektetésnek veszed, hanem Otthonnak. Hosszabb távon pedig abszolút felesleges az aggodalmad, bár valóban lehet, hogy 40-50 év múlva egy nem karbantartott ingatlan romos állapotba kerül, és emiatt elértéktelenedik.

Ez teljesen tőletek függ. Sokan laknak így. Ha nem megoldható a gyerekek egy szobába rakása, mégis szeparálása pl. galériával vagy szekrénysorral, akkor igen, tiétek lesz a nappali. Hátránya, hogy át fognak, gondolom, folyton járkálni rajtatok és ti sem tudtok egymástól külön vonulni, ha valaki mondjuk már aludna vagy beteg a másik meg tévézne, dolgozna vagy bármi.

Mivel most tényleg elég nagy tétel plusz egy szoba egy átlagembernek, érdemes mérlegelni, hogy hosszú távon mire költeni a fontosabb. Ahogy valakinek az a fontos, hogy mondjuk bio kaját vegyen, a másiknak meg inkább egy nyaralás, a harmadik meg autóra kuporgatna havi ugyanannyiból... így itt is csak ti tudjátok eldönteni, hogy arra költitek, hogy most kényelmesebben éljetek, amíg a gyerekek kirepülnek (ez is fontos, sok konfliktus forrása, ha nincs magánterület) - ez a nagyobbiknál hány év? - , vagy arra, hogy félretegyétek a gyerekeknek továbbtanulásra, életkezdésre, vagy nektek nyugdíjra lesz muszáj... stb. vagy esetleg valami teljesen más befektetésbe rakjátok. A másik opció, ha olcsóbb környéken vesztek nagyobbat, bár akkor meg rákölt az ember arra, hogy bejárjon és a gyerekeknek sem mindegy, hogy járhatnak-e különórákra, majd pedig később, hogy mennyire biztonságosan és későn jutnak haza egyedül és egy jobb helyen lévő lakás általában értékállóbb örökség. Javaslom, üljetek le ketten és írjátok össze, ki mit tart fontosabbnak és meddig mertek nyújtózkodni.

Nem írtad, mekkorák a gyerekek, de legkésöbb kamaszkorban szükséges lesz nekik egy-egy saját szoba, ahol a barátokkal/partnerrel külön tudnak vonulni.

Másrészt azt is gondoljátok végig, hogy azért, hogy valamennyivel olcsóbban megússzátok, életek végéig azon fogtok mérgelödni, hogy semmi magánterületetek nincs.

A korosztályom felnőtt úgy, hogy két-három testvér aludt egy szobában, és még élünk. Az egy plusz két feles lakásokban régen a szülők aludtak a nagyszobában, a három gyerek a két félszobában, és igen:) a szülőknek eszerint nem volt magánéletük. És ez a 70-es 80-as években volt, nem száz éve. :)))))

Családi házaknál megvoltak a 18-20 m2-es szobák is akár.

Namost manapság még kisebb hálók a divatosak, azért,

hogy legyen hely a nappalinak a megtervezett négyzetméterben. 8-10 m2 egy háló, az irtó kicsi. Mondjuk egy 10 m2-esben két gyerek, az vicces. Elképzelésem nincs, hogy lehet ilyen lyukakban aludni felnőtteknek is. :)