Ki hogy bírta 2 gyerekkel kis korkülömbséggel?

22 hónap van a nagy és az ikreim között. Az első tíz hónap zökkenőmentes volt, aztán jött a dackorszak a nagynál. Ez tovább nehezedett, amikor a kicsik elindultak, meg a veszekedés a játékokért, lökdösődés, stb.,pedig szereti őket.

De túlélhető amúgy, bár vannak nagyon gáz napok.

22 hónapra készültünk, 21 lett belőle. Még terhesen rávettem a nagyot, hogy egyedül lépcsőzzön, nem vettem ki a kádból, csak kézenfogva segítettem neki kilépni stb.

Aztán igazából nem emlékszem. Valahogy túléltük. :D Az biztos, hogy jóval húzósabb volt, mint az előző 3 év korkülönbség. De ki lehetett bírni. :) Még olyan is volt, amikor egyszerre aludt délben mindhárom. Azt jól le is fotóztam! :D

Kedves Kérdező!

Írod: "Néha a fiam viselkedésileg megmutatja mi a magyarok istene xD"... Ez arra mutat rá, hogy időnként fiad akar(na) uralkodni rajtatok.

Egyet ne veszítsetek szem elől: Bár sok fiatal szülő hiszi azt, hogy a pici gyerek az még olyan kis "ostoba", butácska , gyermeteg gyerek... Ő még nem tehet semmiről... Ő még olyan ártatlan...

Az igaz, hogy ártatlan, de hogy kis butácska lenne, az nem igaz. Nagyon is van már (magához való) esze. Igaz, hogy kezdetleges, de van.

Mert hogy sokkalta tanulékonyabb pici korban (minden gyerek), mint ahogyan egyre csak öregedik.

De, mi is az, amit igen hamar megtanul a pici, még mielőtt beszélni tanulna meg...?!

Hát azt tanulja meg igen hamar, hogy MIKÉNT ÉRVÉNYESÍTSE AKARATÁT. Mert már piciny korában is lehet neki.

És a szülők tanítják őket erre. Hogyan is van ez?

Tehát,

1. Megtanulja, hogy ha erőteljesen sír-bömböl, akkor hamar fel lesz kapva! (Csak hogy NE SÍRJON MÁR!) Igaz?

A szülők zöme TÚL HAMAR MEGSAJNÁLJA a picit, mert azt hiszi, a gyereknek valami baja van. persze, eleinte szokott lenni, ez igaz, de igen hamar megtanulja, hogy ha épp nincs is baja, de erőteljesen bömböl, akkor is szalad anyuci és felkapja és babusgatja. EZ pusztán SZOKTATÁS kérdése. Mihez szokott a pici. És mivel.. ugyan pici még, DE NEM HÜLYE(!), hamar rájön arra, hogy ezzel a bömböléssel RÁ TUDJA VENNI a szülőt, az Ő teljes körű KISZOLGÁLÁSÁRA. S még akkor is, ha egyébként nem is lenne már létszükséglete.

Mert igenis hagyni kell, tanítani kell a picit arra, hogy egyedül is el tudjon játszogatni a saját játékaival. Nyilván nem egész nap... de ha ahhoz van szokatva, hogy

SÍRÁS -> Megsajnálás -> Babusgatás ölben

Ezzel akarva-akaratlanul is vissza fog élni. Ilyen értelemben még MINDEN PICI gyerek EGOISTA. És innen származik a majdani, későbbi féltékenység kialakulása is. Pontosan a kisgyermeki egoizmusából.

Viszont ha tetszik, ha nem... ezen problémák kifejlődésének, illetve megakadályozásának kérdése a SZÜLŐ felelőssége.

Ha a szülő NEM azonnal ugrik... kiszolgálni csemetéjét, hanem módjával... tehát amikor rá is ér(!), ez a helyes út. És a gyerek nem lesz követelőző, egoista. Mert azt is ugyanolyan hamar megtanulja, hogy hiába bömböl, hiába puffog és hiába verdesi magát a földhöz... NEM FOG TÖRTÉNNI SEMMI! (Nincs megsajnálás, ölbe kapás)

És így idővel le is szokik róla. Feltéve, ha már rászokott.

De ehhez sok-sok türelemre és kitartásra van szükség. És fokozatos leépítésre. És mondom, a szülő felelőssége, nem a gyereké. A kisgyerek még képlékeny, jól alakítható... és alakul is. Mindenkinél.

A kérdés az: milyen irányban...

"És éppígy a szülők is legfeljebb értetlen csodálkozással tapasztalják, hogy minden tudatos igyekezetük ellenére a gyermekükben saját gyöngeségeik keltek életre. Ilyenkor aztán többnyire öröklött hajlamra gondolnak, és figyelmen kívül hagyják a sokkal közelebb fekvő magyarázatot, hogy az, ahogyan ÉLNEK és CSELEKEDNEK , nagyobb hatással van a gyermekre, mint az, amit csak mondanak.

Az öröklődési elmélet nagyobb népszerűsége érthető, mert mentesíti a nevelőket felelősségük tetemes részétől, míg a másik nézőpont elfogadása ezt a FELELŐSSÉGET óriásivá növeli." Bálint Alice- A gyermekszoba pszichológiája

Az ERŐ legyen Veled!