Miért gyötör meg ennyire az élet?

Engedjétek meg, hogy egy trágár kifejezéssel kezdjem a monológomat! A jelenlegi helyzetemet úgy tudnám jellemezni, mintha dézsából öntenék rám a sz*rt megállás nélkül. Decemberben az egyik rokonom hospice-ba került, a végkifejletet nem mondom, mert szerintem egyértelmű. Idén februárban egy másik rokonom pszichiátriára került, mert kikészült a decemberi eseményektől. Mindkét helyre folyamatosan jártam látogatóba, nagyon megviselt. Most pedig a legeslegjobb barátommal történtek nagyon-nagyon rossz dolgok, amiket nem részleteznék. Ez visel meg a legjobban, ami miatt sokszor sírok is.

Tanácstalan vagyok, hogy merre kellene elindulnom az életben, tökölök össze-vissza, nem jutok ötről a hatra, ezért a szüleimmel is visszatérő konfliktusaim vannak, ami miatt nem tudom velük megbeszélni a sérelmeimet. Úgy érzem, mintha ezen a téren csak magamra számíthatnék és nagyon nehéz.

Elveszve, motiválatlanul és rettenetesen szomorúnak érzem magam. Nem tudom, hogy valaha lesz-e ez jobb. Mit kéne csinálnom, hogy véget vessek ennek a nagyjából egy éve tartó szörnyű szériának?