Mèrt látok olyan sok döntèskèptelen gyereket?

Mert a magyar idősebb korosztály nagy része sérült, a szocializmusban, tekintélyelvű rendszerben nőttek fel, akik ma felnőtt emberek szülei már.

Nekik a gyerek mindig alárendelt marad, ha 50 éves is már.Sőt a gyereke tőle sosem lehet okosabb, kudarcnak élik meg, ha egy tőlük fiatalabb személynek pl nagyobb élettapasztalata van.

Az ő korukban gyereket csinálni mindenki csinált, neveléshez már kevesen értettek, nem tanultak pszichológiát, de még csak egy rohadt cikket sem olvastak el, ami pszichológia, gyereknevelés, szülő-gyerek kapcsolatról szólt.

Sok felnőtt maga sem képes irányítani az életét, nemhogy a gyerekének ezt tovább adni.

Sok felnőtt férfi egy mosógépet nem tud bekapcsolni 60 évesen, mert azt a felesége csinálja.

Ezért van 2.Kádár rendszer nálunk, mert majd az állam gondolkodik helyetted.

Kell még 2-3 generáció, hogy ezeket a negatív, mérgező szülői mintákat ne vigyék tovább.

Na igen, ez egy teljesen átlagos, mindennapi eset, hogy apuka egy egész céget biz a 20 éves kislányra úgy minden tudás nélkül, ahogy ugye az is, hogy a kislány a pszichiátriara kerül.

Amúgy meg manapság divat mindenért a szülőt hibáztatni, pedig sokszor a gyerek az, akinek fogalma nincs róla, mit akar. Ma egyetemre akar menni hogy fogorvos legyen, holnap már inkább építész lenne, két nappal később inkább bolti eladó, aztán csak "élni szeretne " egy évig, stb.

Mert a szülő megoldja helyette amiben dönteni kell, vagy "ki kell kérni a tanácsát", "ő jobban tudja", "nélküle nem mer dönteni".

Esetleg ha dönt valamiben, akkor jön a "hogy lehettél ekkora ostoba, miért döntöttél így, miért nem kérdeztél meg engem, az idősebbet/tapasztaltabbat/aki jobban tudja"?

Ahol a gyerek nem válik le érzelmileg is 18-20-22 éves kora körül, na ott igen, sűrűn ez a helyzet.

Valahol megértem a szülőt, mert sok gyerek már kvázi önálló 20-onévesen, de pl öcsémen látom, 28, otthon él, és igénye sincs az önállósodásra, mert "elkényeztették". Ennyi a nagy indok.

Én 22 évesen elmentem otthonról, részben a családom általi vegzálás miatt, részben meg mert nem akartam a gyerekszobámba vinni a barátnőket.

Ilyenkor a szülőt kell megnézni.

Egyik oldalról az ilyen gyerekek szüleire valóban jellemző a mindenki hülye, csak én vagyok helikopter hozzáállás. A gyerek meg ebben nől fel és azt mondja, hogy akkor minek menjek el innen hülyék közé. A szülő meg ráerősít, mert amikor a gyereknek az első önállósodási szárnypróbálgatásai vannak, teljesen mindegy mit talál ki, megmondják neki, hogy az ötlete baromság és meg ne próbálja. Aztán csodálkoznak ha később már nem is próbálkozik.

A másik eset meg, amikor a szülő maga függ érzelmileg a gyerektől, mert amúgy magányos lenne, vagy mert nem akar ketten maradni egy csapnivaló házasságban. Ilyenkor apró kis érzelmizsarolás megy arról, hogy "nem hagyhatsz itt egyedül" meg "minek költöznél el, ha itt megvan mindened".

Az is jellemző ezekben a családokban, hogy minden mélyebb beszélgetést elutasítanak.

#9

Tökéletes válasz.

Az utolsó mondat kifejezetten igaz.