Miért szívok én mindig a tavaszi zsongásommal? Vagy nincs senkim vagy ha van barátom az tavasszal depressziozik be.
Tavasszal kezdek kivirzpni valahogy, várom megannyi izgalom fog velem történni az életben, megyünk medencés partykra, haverokkal teraszos "partykra" esténként, nyüzsgök, izgatott vagyok, szexi szép ruhákat veszek, sugarzom, esetekben szerelmes is vagyok a baeátomba akivel megannyit szórakoztunk nevettünk már es tudom mennyire jófej és imádnivaló!:)
Erre az egészet lehúzzák egy huszárvágással, elkezdenek féltékenykedni, depressziot marakodást visznek az egészbe, egy sima autoutazáson is veszekednek, gorombák, nincs bennük élet, pezsgés sem, nincs izgatott várakozás sem, rendszerint szakítás is lesz belole, mert nem tudom kirángatni őket ebből a negatív erzelmi állapotbol, nem én húzom fel őket magamhoz, hanem ők húznak le engem a boldogságról örömről magukhoz a sz.rba. Erősebb az ő negatív dühük vagy bajuk, mint az ami bennem van "repkedés".
Mintha bennük szerelem se lenne.
Máskor meg tavasszal barátom sincs, egyedül vagyok a nagy pezsgéssel, ma is mehetek egyedül kocsmázni is pl mert senki nincs aki tetszene.
Vagy ismerkedem de a másik olyan unott alaphangon van csak, azokat is nekem kéne "táplálni", hogy legyen már bennük "élet".
Sok a nyomott unott pasi a neten is, ismik is.
Vagy depisek mert nem adom nekik magam.
És valojában soha nem tudom igy megélni hogy tavas van itt a nyár, jo kocsik, szexi cuccok, vérbeli pasi a barátom, szerelem, pezsgés, boldogság, vagy alakuló bimbozó izgalmakkal teli ismerkedés.
Most én valahogy belső életvidamságban életszeretetben messze átlagon felül lennék, akinek ehhez soha nincs partnere?
Vagy szerencsétlen peches hogy soha nincs akivel meg tudnám ezt élni?
Vagy tudatalatt bevonzom az utálóimat, az inkompetens embereket, mert tudatalatt vmi gáz lehet velem, mint aki "sérült",es csak sérülteket vonz be?
Most is itt a majdnem 30 fok, sugárzom, szép vagyok és sehol egy férfi aki szintén sugárzik és tele van izgalommal.
A neten a sok szexre menő igenytelen barom, a kétségbeesett kiégettek, a hazasságban vergődő megcsalók, akik szintén nem tudják a saját párjukat szeretni vele megélni az életet.., netre fel se megyek.
válasza:
válasza:2#akkor ha van sorstársam bízhatok abban hogy nem velem lehet a baj?
Csak kezd olyan érzésem lenni, mintha en mennék szemben az autopályán.
A neten is ezek a lehúzó "energiák" vannak csak.
Vagy veszem a fáradtsagot vkibe életet lehelni, de ebbol mindig az lesz hogy feltuningolok vkit aztán en voltam az ugrodeszka. Itt is tanácsolták már nekem azt hogy ne olyanokat keressek akiket fel kell "éleszteni", akikben nincs élet, aztán én adok neki, felpezsdül.kivirul aztán lelép.
Hanem olyanokat akik már fent vannak azon a szinten, teljesek, készek valamire.
Na ilyeneket meg nem találok akik sugároznak.
válasza:Ugye azt mondják, hogy egyedül is boldognak kellene lennie az embernek.
Nálam kicsi a család, tesóm nincs csak egyik szülőm él már, barátok utóbbi 10 évben szétszéledtek van aki 150 km-re utazott van aki külföldre ment, vannak ahol gyerekek vannak másfajta lett az életük...
Ha nincs senkim, akkor kifejezetten utálom, hogy jön a nyár, és az ünnepekkel karácsony szilveszter is így vagyok.
De a nyár a leghosszabb mondjuk a július augusztus...ilyenkor részemről soha nem lenne nyár, ilyenkor vagy egyáltalán nem megyek nyaralni vagy a szülőmmel megyek.
És nem rendelkezem azzal a túl jó pofival sem amivel egy férfi elmehet bárba vagy ivósabb helyre és ott egy nő vonzóbbnak találná az csak a sármos pasikkal fordul elő.
Szóval ilyenkor kifejezetten utálom a nyarat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!