Ez az életcélom, vagy csak átmeneti lelkesedés? (Bocsi, hosszú.)

Bocsi, ez a leírás hosszabbra sikerült, mint ahogy azt előre elképzeltem.

Úgy érzem, talán találtam egy célt az életemben. Egy szakma, amit most inkább nem neveznék meg. Túl személyes dolog ahhoz, hogy csak így kiadjam a szívemből, miközben bizonytalan vagyok vele kapcsolatban. (Igen. Tudom, hogy anonim vagyok, de akkor sem szeretném most leírni.)

– Ebben a pillanatban úgy érzem, szeretném ezt a szakmát űzni. Ez azért furcsa számomra, mert a gondolat a semmiből jött. Ha egy hónapja valaki azt mondaná nekem, hogy "majd egyszer ez lesz a munkád", nem hinném el neki. Hiszen akkor még annyira idegennek gondoltam magamtól.

– Most viszont úgy érzem, hogy amit ez a szakma képvisel, az (nagyjából) megegyezik az én értékrendemmel. Az értékrendem amúgy eddig is ugyanez volt, már évek óta, csak valahogy nem ismertem fel azt, hogy mennyire egybevág az adott munkával.

– Most éppen úgy érzem, hogy ezen a munkán keresztül tudnék kiteljesedni.

*

Na de itt jön a nagy "DE"!

Volt már korábban több olyan dolog is, amit életcélomnak, életem értelmének hittem, de később mégse lettem az.

– Volt, amit elkezdtem tanulni, de 1-2 hónap alatt elment a kedvem, és otthagytam az egyetemet. Pedig előtte célomnak éreztem, de valahogy mégsem az volt "az igazi".

– Sőt, hozok egy nagyon extrém példát: volt egy időszak az életemben (kb. 10 évvel ezelőtt), amikor nagyon mélyen vallásos voltam. Akkoriban a szerzetességet fontolgattam. Szent életet akartam élni. Ez vágott egybe az akkori értékrendemmel. Végül nem lettem szerzetes. Sőt, azóta a vallástól is eltávolodtam. (Utólag visszagondolva már nem is vagyok biztos abban, hogy valóban hittem-e, vagy csak hinni akartam és tartozni valahová.)

*

Nagyon vágyom arra, hogy kezdjek valamit az életemmel. Valamit, ami jó nekem is, és amivel "hasznos" lehetek.

Szeretnék egyszer végre elköteleződni valami mellett. Tudván, hogy ez az én utam.

Viszont a korábbi tévedéseim miatt félek attól, hogy megint rossz úton indulok el, olyan álmot kergetve, amit nem is akarok igazából, csak most érzem úgy.

Honnan tudhatom, hogy az adott szakma valóban az, ami lenni akarok, igazi elhivatás, és nem olyan tévesztés, mint a másik dolog, aminek a tanulását félbehagytam?

Honnan tudhatom, hogy ez tényleg életcél, és nem csak átmeneti fellángolás, mint az extrém példám?

Esetleg, ha olyan tippeket tudtok, mint "x db. kérdés, ami segít eldönteni, tényleg ezt akarod-e csinálni", miket gondoljak végig, ilyesmik jöhetnek nyugodtan. Bármi, ami ideillik

Köszönöm, hogy végigolvastad ezt az extrémhosszú írást, és előre is köszönöm a válaszokat!