Vajon hány ember érezhet még így?

Apámmal egy helyen dolgozom és azt hallom vissza hogy a fia (aki én vagyok), milyen kedves, meg mosolygós, udvarias stb. Aztán ez csak a felszín, belül pedig nihil és depresszió, illetve mizantrópia stb. Valami érthetetlen módon hamar elnyerem az emberek szimpátiáját, gondolom az alapvető tisztelet ennyit jelent? Azt hiszem ezt hívják mosolygós depressziónak, vagy magasan funkcionáló depressziónak. 22/f