Szerintetek nehéz a mai fiatalságnak boldogulnia az életben segítség nélkül ?

Úgy gondolom nehéz. Ugyanazt tudom mondani, mint a 8-as válaszoló. Szüleim 30 évvel ezelőtt telket vettek, szintes házat építettek fel. Igaz valamennyi hitelt vettek fel, de normálisan vissza tudták fizetni.

Én most annyi idős vagyok, mint akkor ők. Párom is dolgozik, én is. Szerintem örök álom marad nekünk egy ház. Albérlet árak is az egekben a környékünkön. Gyerekvállalás így esélytelen egyelőre. Az évek meg telnek.

Szüleink nem tudnak segíteni anyagilag ilyen mértèkben. Még várunk pár évet, aztán meglàtjuk hogyan tovább.

N

13

Nem azzal van a baj, hogy nem tudnak vele bánni. De, ha elmegy egy mai fiatal bulizni fizet 1 kört a haveroknak meg egy csajnak és iszik ő is + a beugró. Alapból 20-30 ezerrel kell elmenjen egy estére. Régen 500 forintból az egész helynek fizettél egy kört..

Amelyik fiatal otthon lakik de magának veszi még a kaját is, hogy ne a szüleit terhelje akkor az mennyi? 1 kisebb bevásárlás is 20ezernél kezdődik (3-4 napra való). Egy jogsi fél milla, 10 éve még az is csak 200 volt max.

Egy randi megint 10-20-30. Nem 1000ft.

Azt a 200 ezret összeszedtem 2 hónap diákmelóval és még bulira is maradt belőle pénzem. :D

Most egy diákmelós még, ha 2 hónapnyi keresetét félreteszi az utolsó forintig az sem elég.

Aki annyit és úgy dolgozik, meg úgy spórol mint az irigyelt szülők, annak most is van.

Az összes többi csak a kifogást keresi.

A házárak azért ennyiek, mert van rá kereslet, ki tudják fizetni az emberek.

Az, hogy nektek nem megy, az csak ti vagytok, nem a társadalom.

A szüleink idejében valóban könnyebb volt lakáshoz jutni (rendszerváltás után 2 ablak áráért lehetett megvenni az önkormányzati lakásokat, arányaiban olcsóbbak voltak a lakások és az építőanyag is),

viszont figyelembe kell venni, hogy azóta nőttek az igények is.

Az embereknek akkoriban nem volt netflix, internet, mobil, spotify, stb. előfizetése. Jó volt az olcsó kínai cipő, jó volt a turkálós ruha. Az emberek nagyrésze főzött vagy munkahelyi menzán evett, nem napi 3-4000 Ft-ért rendelt/éttermezett. Megettük a parizert, a zsíros kenyeret a legolcsóbb fehér kenyérrel és nem a 400 grammos teljes kiörlésű rozsos kenyeret ettük sajtkrémmel meg extra sonkával. A banán, narancs kvázi luxus cikk volt.

Az emberek gyalog vagy tömegközlekedéssel jártak dolgozni, eszükbe se jutott naponta órákat ingázni - benzinköltség. Nem volt mindenkinek autója, családonként maximum egy volt.

Aki gyereket vállalt annak nem kellett, (mert nem is volt) adamo hinta, isofixes babaülés, babafészek, babaöböl, elektromos mellszívó, fehér zajt lejátszó nyuszi, játszószőnyeg, cumisüvegmelegítő, elektromos csoda pépkészítő...

Ha az igényeink mai fiatalként olyan szinten lennének, mint a 90-es években a szüleinké, akkor lehet nekünk is könnyebb lenne.

"A szüleink idejében valóban könnyebb volt lakáshoz jutni "

Én szüleim nem így emlékeznek vissza. Anyukám is csak azért tudott saját erőből lakást venni egyedül, mert otthon élt, és akkoriban vezető helyettesi pozícióban dolgozott. De a testvére és az ő párja kettőjük pénzének összerakásával is csak hitelből tudtak megvenni akkor egy kis lakást.