Velem mi lehet a baj? Miért vagyok selejt? Min kellene változtassak?
18 éves vagyok. Nem volt még párkapcsolatom.
Egyetlen egy fiú hívott el egyetlen egyszer randira. Annak is csúnya vége lett, mert csak az exét akarta visszaszerezni. Ebbe félig-meddig belehaltam, és hiába telt el több hónap, még mindig fáj, mert egy hónapig hülyített.
És ennyi. Ennyi tapasztalatom van a fiúkkal. Pedig már annyi mindenen változtattam, hogy szebb legyek, a komfortzónámon kívül is tök sokat vagyok, próbálok ismerkedni, de nem megy, nem kellek senkinek. Más meg a kisujját se mozdítja, küld egy streaket snapchaten és már akad jelentkezője bőven, akik közül válogatnak.
Valami baj van velem, hogyha senkinek nem tetszek, hogyha nincs senkim, és soha nem is volt. Még a kezem se fogta meg senki sose.
Már a sok visszautasítás után eljutottam arra a pontra, hogy bántom magam. Ütöm az egyik karomat és a fejemet ököllel. Úgy érzem, hogy másképp nem tudom megoldani, és megérdemlem a fizikai bántalmazást, mert selejt ember vagyok, és a felgyülemlett feszültséget magammal kapcsolatban le kell vezessem. Magamon.
Pszichológus!
Mindegy ki mit ír ide és hogy okoskodik ez az egyetlen megoldás. Bármit írunk nem fog változni semmi. Menj szakemberhez, egy pszichológus segíteni fog.
Honnan jött a sok visszautasítás? Nem úgy volt, hogy egy sráccal volt dolgod?
Amúgy ha csak vagy, nem fognak leszólítani, a legtöbb srác ilyen korban balfasz (tudom, mert én is xd). Szóval járj társaságba, bulizni, akármi. Menj közössegbe ahol beszélgetnek az emberek, és beszélgess azokkal a srácokkal akik bejönnek.
A pszichológus mit tud velem csinálni?.
Fejezzétek be légy szíves ezt a nagyon fiatal vagyok szöveget, mert a párkapcsolathoz nem vagyok fiatal. Senki nem fog örülni ennek, amikor még a kezem se fogta meg senki, mások mar 1 hónap után szexelnek, nem fog velem hetekig senki kézen fogva andalogni már ebben a korban.
De eggyel mentem el randira. Azokat, akik visszautasítottak, nem számolom bele.
Van valami baj velem csak, hogyha másokat még az utcán is leszólítanak, én meg nem a sült galambot várom, hanem teszek érte és így se. Valami defekt van velem, hogyha senkinek nem kellek. Utálom magam, nem szeretek már élni se. Erőt kell vennem folyamatosan magamon, hogy ne sírjak, mert én ezt már nem bírom. Semmi pozitív visszacsatolás. Persze, hogy kék zöld foltosra verem magam.
Pont ezzel a szörnyű " én aztán mindent jobban tudok" hozzáállásoddal tud kezdeni valamit.
A mai 12 éveseknek egy része már 'párkapcsolatban" él 2 gyerekkel. Ettől függetlenül ez nem normális.
Mivel így gondolkodsz ez kihat a viselkedésedre is. Menj pszichológushoz. Mi nem tudunk mondani semmi hasznosat amit el is fogadnál.
Erősen kamunak tűnik.
Ha nem, akkor valóban pszichológus kell.
Ha nem mész, soha az életben nem lesz jobb.
Áruld már el, hogy hogy gondoltad? Kifogod Kiss Pistát fehér lovon, oké. Ő helyes, kedves, humoros, álompasi. Majd szerinted egy besavanyodott, önutáló, önbizalomhianyos kislány fog neki kelleni? Nem jön ki a matek, ugye látod?
Jó állapotú embernek nem kell rossz állapotú.
Csak pszichológus tud segíteni.
És nagyon sajnálom a szörnyű, szeretet-,és empátiamentes gyerekkorodat. A szüleiddel elbeszélgtnék.
De jó is lenne, ha kamu lenne.
Ez a durva gondolkodás azóta a fiú óta van jelen. Nem mindig volt így. Volt persze azelőtt is, hogy csúnyának éreztem magam, volt hogy átlagosnak éreztem magam. Most mióta ez megtortent, hogy ejtett, azóta van ez, és kerülök egyre mélyebbre le. Főleg este, amikor elcsendesedik minden, és itt vagyok a gondolataimban egyedül, akkor szoktam magam bántani.
Hogyha ez lenne a baj, akkor senkinek nem lenne párkapcsolata, senkinek nem lennének barátai, aki nem szeretné önmagát.
Így, a folyamatos kudarc, az állandó lemaradás ellenére hogy érezzem jól magam a bőrömben? Mikor senkinek nem kellek, soha nem vagyok az első helyen, én csak egy leváltandó ember vagyok? Hogyan lehetnék értékes, hogyha a folyton a normális lányok után síró fiúk észre se vesznek, vagy ha észre is vesznek, akkor rögtön a kukába tesznek?
18 vagyok, a kezem se fogta még meg senki. Amiken más 15-16 éves korában már túl van, annak én még a közelében sem voltam. És nem feltétlenül a szexre gondolok. Senki, egy 18 éves vagy annál idősebb fiú se fog velem hetekig kézen fogva andalogni, senki nem fog velem hónapokat, éveket várni a szexszel. Nekem kimaradtak ezek a tini szerelmek, ők meg már túl vannak rajta. És ez hatalmas nagy szakadék.
A legtöbb lány alapból nincs megelegedve magával. Mégis van barátjuk. Akkor ezt mivel magyarázod?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!