Hogyan enyhítsem a világ iránt érzett haragomat?

Sokszor érzem úgy,hogy én egyszerűen nem ebbe a világba tartozom.Pontosabban a világ nagy részében nem találom meg a helyemet.Sokszor elképzelem azt,hogy elkezdek egy metaforikus naplót(tehát metaforikus történetek vannak benne) írni arról,hogy a barátjaimmal elszökünk egy másik világba aminek mi vagyunk az urai és megteremtjük benne a boldogságot vagy aminek nem vagyunk az urai,de egy sokkal jobb hely,mint ez(a világunkat úgy neveztem el,hogy gyémántvilág,mert a gyémánt szép és értékes).Az osztálytársaim sokszor néznek rám megvetően,mert én nem vagyok képes arra,hogy hazudjak és,hogy azt mondjam amit nem is gondolok,csakhogy ne legyek bántó.Az elvárásaik arról,hogy mit lehet és mit nem lehet mondani egyszerűen betarthatatlanok,tehát bármit is mondanék belekötnének valahogy.Ezért régebben amikor írásban beszéltem velük gyakran órákig gondolkodtam azon,hogy mit mondhatok és mit nem és még így beszóltak nekem,hogy ezt nem szabad mondani.Nem tudok azért se azonosulni a világgal,mert sokan vágynak arra,hogy tömegeket írtsanak ki sokszor a szeretet nevében,ezért is van az,hogy én nem hiszek a mindenki iránt érezhető szeretetben(btw a mindenki iránt érzett szeretet is egy elvárása az osztálytársaimnak).A tanáraim nagy részével se tudok,mert van aki olyan közülük,mint az osztálytársaim,van aki türelmetlen.És hogy azokat akiket nem kedveltem a legrosszabb jegyre osztályoztat azon az izén amit elvileg a vezetőség vagy a belügyminisztérium vagy nem tudom ki küldött.Ebben is megnyílvánul a haragom.Nálam nem olyan a harag,hogy török,zúzok,elvesztem a kontrollt,ordítok,hanem teljesen nyugodt vagyok közben.Lehet,hogy az amit érzek inkább gyűlölet,de számít ez?Bocsi,hogy hosszú lett.Ja és még annyi,hogy számomra a legnagyobb világosságnak ebben a világban a barátaim számítanak.