Milyen gondolkodása, lelki világa lehet egy boncmesternek, temetkezési vállalkozás alkalmazottnak, akik hullákkal "dolgoznak"?

Ismerek egy ilyet,olyan kisugárzása van hogy este ismeretlenül nem szereznék vele összefutni.

Alkoholista amúgy.

Egyszer belekötött pár magát erősnek képzelő ember.

A legnagyobb szájúnak 5 percig sorolta hogy belezi ki,kivágja a máját,meg volt ott még sokminden.

Aki hallota vagy látta még az is bökékelt,a pár csávó falfehér lett,bocsánatot kértek,fizettek mindenkinek egy kört a kocsmában és gyorsan elmentek.

Sokuk ugyanolyan hétköznapi ember, mint te, meg én.

Nagyon naiv vagy, kérdező!

Tudod, hogy egy átlag orvos hány halottat lát élete során? Rengeteget! És rengeteg alkalommal kell neki megállapítania a halál beálltát (és kitölteni az ehhez való papírokat).

Ha nagyon sarkítani akarok (senki ne vegye egészen komolyan!), akkor milyen annak az embernek a lelkülete, aki ÉLÖ embereket darabol, szedi ki egyes belsörészüket, illetve minden nap halottakat is fogdos, vizsgálgat, nézeget?

Öket ugyanis orvosoknak hívják, mégsem vagy kiakadva rajta!

Valakinek ezt is meg kell csinálni.

boncmester: a feladatuk, hogy fontos kérdésre választ adjanak. Lehet, hogy a rendőrség munkáját segítik kritikus információval, lehet, hogy a gyászoló család kap végre válaszokat. Egészségügyi dolgozóként áll hozzá, és bár gyógyítani már nem tud, mégis tisztességgel annak tudatában, hogy valaha egy élő ember volt.

temetkezési vállalkozás alkalmazott: feladatuk az, hogy egy nagyon nehéz, lelkileg megterhelő eseményt könnyebbé tegyék a gyászolók számára, segítség a gyászt. Ez egy szép feladata.

Orvostan hallgatóként ismerek néhány boncmestert és teljesen normális, átlagos emberek a hétköznapi életben is.

Amit az egyes írt az nem a boncmesterekre jellemző hanem bizonyos emberekre. Egy asztalos is lehet ilyen ember a hétköznapokban.