A gazdagok hogyan lettek gazdagok?
Ebben a kérdésben rendszerint két végletet írnak a válaszolók.
A) lopott, csalt, hazudott, előző rendszerben pártkatona volt az anyja-apja, kisemmizett kulákok birtokain és ingóságain alapszik a családi vagyon, aztán a szokásukat folytatták az új rendszerben is.
B) Kizárólag saját munkával, egy jó szaktudást elsajátítva állt neki 5 forinttal a zsebében 18 évesen, aztán 30 éves korára a nagy kuporgatásból és okos banki hitelekből összejött egy ház, egy felső, de minimum jobb középkategóriás autó, meg a többi...
És természetesen semmi gondot nem okoz visszafizetni a hitelt. De ezt a sztorit hitel nélkül is hallani néha.
Engem az igazság érdekelne, mert mindkét vélemény szélsőséges, torzított hazugságnak tűnik.
Talán a gazdagok 5-5 százalékára lehet igaz. De a többi 90%?
Oké, gondolom nem hiperjól menő üzletemberek írogatnak erre az oldalra, de érdekelne mi az igazság.
Mert valahogy amikor ilyen-olyan körülmények között megtudom valakiről hogy "ács, szobafestő, hegesztő, esztergályos", vagy a többi nagyon reklámozott szaki egyike, akkor általában nem a legújabb mercédeszből látom kiszállni a három szintes háza előtt.
Párom pl a passzív féléve alatt egy regionálisan nagyobb méretű kisvárosban pultoskodott egy relatíve felkapott kocsmában. Nem legalja késdobáló, de messze volt az MTA díszdoktoroktól a társaság aki oda járt.
Nagy halom ilyen-olyan vállalkozó volt.
Mondjuk volt egyetlen egy építészmérnők, de tipikusan olyan attitűdje volt, hogy mindenkinél mindenről mindent jobban tudott, úgyhogy baromira nem volt kölcsönösen élvezetes a beszélgetés egy bizonyos ponton túl vele.
(mint megtudtuk az elszórt infó morzsákból, azért járt oda, mert a feleségét nem bírta otthon, inkább ment osztani az észt a nála hülyébbek közé sörözéssel párosítva).
De senkin nem azt láttam hogy felverné a pénz.
Vagy nem tudom.
Tök átlagos 10 év körüli autók, és a beszédstílusukról sem azt venném le hogy "hejj de szofisztikált businessman az összes".
És állítólag némelyik kifejezetten megbízhatatlan vállalkozó volt.
Mi az igazság? Mert én úgy látom hogy ez egy b#sz#tt nagy lufi, hogy a mesterember az tejben-vajban fürdik.-
Szerintem rohadt sokan belebuknak a kis magán bizniszükbe. És csak annak a sikeres X%-nak a sikerén buzdulnak fel sokan, hogy mekkora nagy kasszasiker ilyen-olyan mesterembernek menni.
De az utóbbi évtizedben szajkózott IT szakembereknél is futottam már bele nem egy olyanba, aki kilóg a milliókat hazahordó IT szakember sztereotípiából.
30-as évei elején albérletben, tulajdonképpen csak a munkábajárásból áll az élete...
Oké, nem adhatunk senkinek se parancsot arra hogy legyen amerikai álom féle élete, de egy ilyennél azt kéne elképzelnem hogy a számláján már sorakoznak a súlyos 20-25 milliók?
Gyanús nekem ez az egész.
Túl sok nyomorgó embert látni, túl irreális nekem ez a sok önmegvalósítós, hátszél nélküli sikersztori.
válasza:A mi családunk is az örökségnek köszönhetően lett gazdag. Illetve annak idején meglovagoltuk a kevésbé felkapott környékek lepukkadt ingatlanait anno pár millióért, ma meg már 50-et érnek egyenként.
Mondjuk az is tény, hogy az IT-ben van pénz és ebből azért nem sokan lógnak ki. A tesztelők és a rendszergazdák talán igen, de fejlesztő, projekt manager és társai? Pfff... A párommal egymilliót tudunk félretenni havonta a kettőnk keresetéből. Tisztán. Talán ez nem gazdagság, de jóval több, mint amit mas munkakörben el tudtam volna érni. Tény, volt hátszelem és azok közé a gyerekek közé tartozom, akik mellé automatikusan terveztek saját lakást is, mikorra felnő. Ez valóban nagy könnyedség, hogy az ember 40 éves korára álmodhat luxusról is, nem csak arról, hogy nem szorul albérletre. 700-at simán keres egy fejlesztő. Egy projekt menedzser meg aztán főleg. De ez csak néhány példa az IT-ből...
Persze, úgy tűnhet, hogy nem érzem a terhét az életnek, de őszintén megszakad a szívem, hogy anyukám is 3x annyi munkával csak harmadannyit keres, mint én... Méltatlan az egész és szánalmas. Próbálok hazaadni annyit, amennyit csak tudok, de mindenkin én sem tudok segíteni a családomon kívül. A szememben valahol alapjog a lakhatás. És rohadtul fel tud bosszantani, hogy egyesek még ezzel is küzdenek...
Nem vagyok az a nagyon gazdag személy, de nem is tartozom a szegények közé. "Milliomos" vagyok ha nevezhetjük így. A legtöbbünk pénz átváltással keresi a vagyonát (amikor olcsó az euró sokat veszünk majd amikor drága lesz, vissza váltjuk Forintba) fogadásokból is bevétel jönn ha értesz hozzá (foci meccsen akár) Saját karrierünk is van, egy befutott cég hozza a legtöbb pénzt.
Amire figyelni kell "Soha ne költs felesleges szarokra, mindog csak arra ami feltétlenül kell, és akkor is minél olcsobban" illetve sokan üzletelnek, vesznek valamit amit drágábban adnak el. A lényeg hogy kell egy (jobb esetben több) pénzforrás neked, ahonnan termelődik az egész. Egy kreatív és hasznos ötlettel percek alatt milliomos lehetsz. (Ajánlom a természet védelmi irányt, most arra vannak a legtöbben felkapva) !SOHA NE FELEJTSED EL: PÉNZT NEM ADUNK SENKINEK, INKÁBB LUHUZZUK. Maradj mindig a felkapott dolgok között, ha ezeket megfogadod, gazdag lehetsz te is.
Természetvédelem?
Az egy dolog, hogy most a média felrobbant az utóbbi 1 évben Greta Thunberg jóvoltából, és nincs nap globális klímaváltozásos meg mikroműanyagos hírek nélkül, de más dolog mindezt a gyakorlatban szemlélni.
A természetvédelmet leginkább az állambácsi irányítja.
Természetvédelmi cégről konkrétan nem is tudok.
A természetvédelem olyan dolog, hogy mindenki igényt tartana rá, de senki nem akar érte fizetni.
Ha fizet is érte, azt adó formájában teszi állambácsi felé, aki majd minimálbéren foglalkoztat ökológusokat, agrár szakembereket az egyik minisztérium szárnyai alatt.
Mivel term.tud. szakon vagyok egyetemen, van némi rálátásom, és ismerek is ökológust. Nem ajánlják a karrieristáknak.
De kíváncsian meghallgatom, hogy mire gondolsz pontosan az alatt, hogy "(Ajánlom a természet védelmi irányt, most arra vannak a legtöbben felkapva)".
Egyik ismerős ELTE környezetmérnök végzettséggel már hónapok óta nem talál végzettségéhez illő munkát.
Biológián végzett ismerősöktől is azt hallom vissza, hogy nem kapkodnak két kézzel utánuk.
Ha el is helyezkednek, az vagy valami laborasszisztens pozíció, vagy egyéb laboratóriumi meló.
Természetvédelemben csak a tanáraimat hallottam hogy dolgoztak volna. És meséltek is rendesen hogy milyen hozzánemértés megy a döntéshozók körében.
Na mindegy.
Köszönöm a válaszokat, és hogy nem állt bele még senki a személyembe.
Felpontoztam mindenkit.
válasza: válasza:1. A és B között van egy skála, ami folytonos. 2. Az örökség is segít. 3. Van, aki nagyon jól fizető munkából tesz félre és alapít hasonló céget, stb.
4. A kérdésed stílusa alapján te feszült vagy. Min vagy így kiakadva? Beszólt egy gazdag gyerek?
Ha már konkrétan rákérdezel:
Szakomon kívülről látom hogy mekkora különbségek vannak az emberek háttere és mentalitása között.
Plusz amikor valamilyen közösségi oldalon olyasmibe botlok, mint lakáspiacról való eszmecsere, vagy hasonlók, akkor mindig van egy vetítővászon arcú személy, aki játsza az agyát, és fűt fát lúzerez, miközben érdekes módon semmi konkrétumról nem hajlandó beszélni, hogy ő hogyan is lehet gazdag.
(magát a gazdagságot sokan le is tagadják, és próbálnak magyar virtus szerint mártírkodni. "De én nem is vagyok gazdag...". Tipik áldozat mímelés. Jó hogy nem sajnáljuk is egyenesen. Magyarországon valamiért képes egyszerre élni egy személyen belül a nehéz sorssal való pózerkedés, meg a kivagyiskodás. )
4-es:
Köszi, ez pont nem ugrott be mint legelső asszociáció.
Igaz, én ezt fejben nem is sorolom a természetvédelemhez (túlságosan szakmai szemmel nézem a témát, és tudom hogy az ilyen vászontáskás, bambusz szívószálas alter-hipszter hülyéskedések vajmi keveset jelentenek a valódi természetvédelem szempontjából).
A természetvédelem nálam ott kezdődik, hogy polimer szakértő vegyészek kikísérleteznek egy olyan új polimert, amit valamilyen genetikailag módosított baktériummal nagyon hatékonyan lehet lebontatni.
Na ez a valóban zöld biotechnológia. Csak hát ez olyan mérhetetlen pénzeket igénylő iparág, hogy leírni is fájdalmas mennyi pénz kellene egy ilyen beindításához. Plusz mekkora szakértelem.
Csak a géppark százmilliós nagyságrendű tétel.
De annak ellenére hogy egy alter kis "öko" ruhabolt megnyitása maximum néhány millióba fájna, ennek ellenére ebben sem érzem a bombabiztos üzleti modellt.
Maximum a budapesti nagykörúton. Ott annyi ilyen kis 10 négyzetméteren működő boltocska van túlárazott idény kacatokkal, hogy ott bármi fenn tud maradni.
De jó is hogy eszembe jutott ez! Múltkor a Keleti felől sétáltam a Blaha felé a nemtudom milyen négysávos út vonalán, és legalább 12-15 bezárt kirakatot láttam. Azt hinném hogy azonnal gazdát cserél egy ilyen, hisz baromi jó helyen van egy üzlet szempontjából...
Na mindegy, ez ilyen kitekintés szinten van csak megemlítve most.
Visszatérve a vászontáskás alter ruhabolthoz: Valahogy úgy érzem, hogy egy ilyen próbálkozás 10-ből 8-szor fix bezárással zárul 1 éven belül (vagy amíg a tulaj bírja saját zsebből tartani a hiányt).
Ez persze nem gáz annak a vállalkozónak, akinek másik 3 jól menő vállalkozás folyamatosan utánpótlást szolgáltat, vagy mondjuk van több kiadott ingatlanja, amik folyamatosan termelik a tiszta hasznot.
De első vállalkozásnak sokkal biztosabb dologba kell vágni, különben elb#szcsikázza az ember a pénzét.
válasza:Kérdező, az A és B eset is létezik, de egyik sem általános.
A saját tapasztalataim szerint az gazdagszik meg önerőből, aki talpraesett, a fejlődésben hisz, képes és hajlandó a kemény munkára, miközben jó irányba indul el (nem az idejét adja el aprópénzért cserébe, hanem skálázható tevékenységbe kezd egy megfelelő piacon - és ehhez még a szakértelme is megvan).
Vannak köztük persze nincstelenül indulók is, de nyilván az ő sikerük kevésbé valószínű még a fent részletezett attitűddel is.
"Túl sok nyomorgó embert látni, túl irreális nekem"
Ez sokáig nekem is probléma volt. Miért nem megy jobban mindenkinek?
Aztán rájöttem. Nagyon kevesen tesznek valódi erőfeszítéseket a fejlődésért. Főleg az önfejlesztésért, ami sok mindennek a kulcsa.
Kőkeményen tepernek a mókuskerékben, de az csak körbe-körbe visz. Nincs megállás, nincs kiszállás, és nincs cél.
De ha mindannyian vertikális irányban indulnának meg, nem horizontálisan - azt néznék elsősorban, hogy miben teljesedhetnek ki, nem azt, hogy hol mennyi pénzt kapnak az idejükért, sokkal többen lehetnének gazdagok, de minimum jómódúak.
Kockázatos? Az. De ki mondta, hogy a meggazdagodás útja nem kockázatosabb, mint a többi?
válasza:Az én környezetemben a 90% bizony így lett gazdag:
- örökölte a vállalkozást
- örökölt pénzt
- voltak kapcsolatai(rokon, barát és ügyeskedtek)
- az USA-ban élő rokon küldte haza a pénzt
- bűnözött, majd jó útra tért
Meg van egy pár, akik tényleg nagyon lentről kezdték, de ott is volt segítség.
Nagymama, aki kölcsönadott stb
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!