33 éves antiszoc nőként egy ilyen életből mi a kiút?

Megpróbálom röviden leírni.

Sulis korom óta nem nagyon tudok beilleszkedni,nem tudok hosszan beszélgetni emberekkel.Mindig volt egy két osztálytárs később munkatárs akivel jóban voltam,de úgy megnyílni sose tudtam, sulin majd munkán kívül nem jártam össze velük.Tehát fiatalon nem jártam bulizni szinte sose. Eleinte hívtak ugyan de szegények voltunk így nem volt zsebpénz. Otthon a szüleimmel tesóimmal el tudtunk beszélgetni.

Nagy nehezen 24 évesen összejöttem egy fiúval,aki már a férjem.Kedves, aranyos, megértő, vele szerencsém volt. De már 9 éve ennek ,a szerelem már nem úgy ég. Alig van szex, viszont most jutottunk el odáig hogy akkor jöjjön a baba.Dolgozunk mindketten de úgy is alig marad pénz,nincs jó állásunk,így babaváróból kellett venni lakást is,ami nem is legjobb környéken van.Utáljuk is mindketten.De legalább már a miénk. Szeretem a férjem,ha vmi történne vele őszintén úgy érzem, hogy én sem akarnék tovább élni. Viszont egyre többször tetszenek meg más férfiak.Sőt ha vki kedvesebb velem már attól zavarba jövök. Néha fantazialok is másokról, emiatt is bűntudatom van.Ráadásul most szociális fóbiásként egy üzletben dolgozom ahol az ügyfelek jönnek mennek, tehát beszélni kell, jó nem hosszan,csak a kötelezőt,de úgy is vannak akik egy csomót dumálnak és akkor jópfizni kell velük,ami nagyon nem megy.Na meg némelyik próbál udvarolni, és olyankor zavarba jövök,mert általában jópalik pont.Előtte gyárakban dolgoztam,ott ugy ahogy eltudtam vegyülni de mindig én voltam a fura lány. Barátaim most sincsenek de ezt már elengedtem. A babára sem hiszem, hogy készen állok,de már terveztük, és korosodok is . Félek ettől is . Állandó kisebbségi komplexusom van a külsöm miatt,a fejem is csúnya, kövér is vagyok.Amióta összejöttünk feljött 10 kiló, és az istenért nincs akartom leadni cska siránkozok,az edzésre otthon ráveszem magam,de a kaja nem jó.Igy mit sem ér.

Tehát olyan vagyok emberek közt mint egy szobanövény,van egy kívülről jónak kinéző házasságom és olyan emberrel akit szeretek de közben másokra vágyom, és nem haladunk együtt sem előre csak nagyon lassan.

Sokszor ha hazaérek és egyedül vagyok arra gondolok hogy mi a francért élek én, miért vagyok a kib*szott bolyón.