33 éves antiszoc nőként egy ilyen életből mi a kiút?
Megpróbálom röviden leírni.
Sulis korom óta nem nagyon tudok beilleszkedni,nem tudok hosszan beszélgetni emberekkel.Mindig volt egy két osztálytárs később munkatárs akivel jóban voltam,de úgy megnyílni sose tudtam, sulin majd munkán kívül nem jártam össze velük.Tehát fiatalon nem jártam bulizni szinte sose. Eleinte hívtak ugyan de szegények voltunk így nem volt zsebpénz. Otthon a szüleimmel tesóimmal el tudtunk beszélgetni.
Nagy nehezen 24 évesen összejöttem egy fiúval,aki már a férjem.Kedves, aranyos, megértő, vele szerencsém volt. De már 9 éve ennek ,a szerelem már nem úgy ég. Alig van szex, viszont most jutottunk el odáig hogy akkor jöjjön a baba.Dolgozunk mindketten de úgy is alig marad pénz,nincs jó állásunk,így babaváróból kellett venni lakást is,ami nem is legjobb környéken van.Utáljuk is mindketten.De legalább már a miénk. Szeretem a férjem,ha vmi történne vele őszintén úgy érzem, hogy én sem akarnék tovább élni. Viszont egyre többször tetszenek meg más férfiak.Sőt ha vki kedvesebb velem már attól zavarba jövök. Néha fantazialok is másokról, emiatt is bűntudatom van.Ráadásul most szociális fóbiásként egy üzletben dolgozom ahol az ügyfelek jönnek mennek, tehát beszélni kell, jó nem hosszan,csak a kötelezőt,de úgy is vannak akik egy csomót dumálnak és akkor jópfizni kell velük,ami nagyon nem megy.Na meg némelyik próbál udvarolni, és olyankor zavarba jövök,mert általában jópalik pont.Előtte gyárakban dolgoztam,ott ugy ahogy eltudtam vegyülni de mindig én voltam a fura lány. Barátaim most sincsenek de ezt már elengedtem. A babára sem hiszem, hogy készen állok,de már terveztük, és korosodok is . Félek ettől is . Állandó kisebbségi komplexusom van a külsöm miatt,a fejem is csúnya, kövér is vagyok.Amióta összejöttünk feljött 10 kiló, és az istenért nincs akartom leadni cska siránkozok,az edzésre otthon ráveszem magam,de a kaja nem jó.Igy mit sem ér.
Tehát olyan vagyok emberek közt mint egy szobanövény,van egy kívülről jónak kinéző házasságom és olyan emberrel akit szeretek de közben másokra vágyom, és nem haladunk együtt sem előre csak nagyon lassan.
Sokszor ha hazaérek és egyedül vagyok arra gondolok hogy mi a francért élek én, miért vagyok a kib*szott bolyón.
válasza: válasza: válasza:Ha udvarolnak neked jópalik, akkor azért nem vagy olyan randa ám.
A gyerek nem fogja megoldani a párkapcsolatodat a férjeddel szerintem.
Esther Perellnek vannak könyvei és itt egy TED előadás a vágy fenntartásáról:
válasza:na ebből lesznek később a katasztrofális történetek... a gyerek csak még inkább ki fogja hozni a házassátokban lévő problémákat. Válni akarsz majd, de nem fogsz tudni, mert egyedül nem tudod majd eltartani a gyereket és a babaváró is nyomni fog, aztán mehet majd a sírás itt és különböző anyás csoportokban, hogy elrontottad az életed. Őszintén ajánlom neked: Anyutentikus csoportot sok ilyen tragédiát olvasni. 33 évesen már nincs szex de még vagy 20 évre oda leszel láncolva hozzá a gyerek miatt.
Egyébként egyáltalán nem vagy egyedül, a házasságok kb 90%-a ilyen. Keress rá nyugodtan akár itt, akár redditen, hogy mennyi szörnyű házasságban élő nő nem tud kitörni a csok, babaváró miatt. A látszat megy kifelé, elmondhatod hogy van férjed, van házatok, később a gyereket, de belül az a pokoli boldogtalanság és üresség, és akkor majd jön a kapuzárási pánik, hogy nem azt az életed élted, amit igazán szerettél volna. 1 életed van. A gyerek miatt a következő 20 évre elfelejtheted az egyéni céljaid, vagy más férfiakat.
Lehet máshogy is élni, csak erről még nincs tapasztalatod... Szerintem még időben vagy és van lehetőséged változtatni.
A babavárót még vissza tudjátok fizetni egy összegben ha jól tudom, ha nem költöttetek belőle, válj el, és kezd új életet. Gyereket meg egyáltalán nem kötelező vállalni, anélkül is lehet nagyon boldog kiegyensúlyozott életed. Nekem a pszichológusom ezt mondta: ne a félelmeim mentén éljem az életem. Te most ezt teszed. Félsz ismerkedni és inkább benne maradsz a lagymatag sz*rban.
Lehet hogy 2-3 év múlva olyan szerelmes leszel valakibe, hogy nem is gondoltad volna. Ha gyerekről van szó meg max akkor késő, ha a menopauza beköszöntött.
válasza:idézlek kérdező: "Sokszor ha hazaérek és egyedül vagyok arra gondolok hogy mi a francért élek én, miért vagyok a kib*szott bolyón."
Szerintem te most egy nagy változás előtt állsz, újra szeretnéd magad definiálni, megtalálni magad, keresed az utad az életben. nekem is 30 körül jött ez el, ezután mentem terápiára, foglalkoztam önmagammál. egy ilyen befelé figyelő időszak csodákat tud tenni az ember, és egy sokkal jobb szinten tudja utána újrakezdeni az életét. Ne legyél az átlagos hitelbenfuldokló boldogtalan feleségek és anyák egyike, csak azért mert ház jár érte és a társas magány. Én örülök neki, hogy nálam is viszonylag korábban jött el ez a krízis az életemben, mi lett volna ha 40, 50 évesen ébredek öntudatra, hogy azt sem tudok tulajdonképpen én ki vagyok. 30-as éveidben még simán el tudsz kanyarodni könnyedén egy másik vágányra és élhetsz egy önazonosabb életet.
válasza:#5 „...válj el, és kezd új életet”
Hát benned sem teng túl az emberismeret... A kérdező kb egyetlen kapcsolata a normalitással az hogy van egy rendes férje, akire igaz hogy ráunt mert nem egy macsó alfahím, de legalább biztos támpont. Te meg azt gondolod hogy ez a szerencsétlen eljutna odáig fejben és testben hogy belevágna egy válásba???
Én csakis azt tudom ajánlani a kérdezőnek hogy az esetleges félrekúrásokat felejtse el és koncentráljon a babaprojektre, pocsék feleségből is lehet még jó anya.
válasza:"kövér is vagyok.Amióta összejöttünk feljött 10 kiló,"
Ha szülsz valószínűsíthető, hogy újabb kilók fognak feljönni !!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!