Ilyenek velem megtörtént eseteket gáz leírni a másiknak Messengeren? Mert nem nagyon szoktam meghatni őket

Jól érzed. Nem fárasztunk ilyesmivel idegeneket. És egyáltalán semmivel sem.

Ha nekem írna ilyet valaki, akit alig ismerek, én se reagálnék semmit.

Oké, 4es, de az emberek többsége nem akar idegenekkel sztorizgatni. A megismerkedést meg, bármilyen kellemetlen, small talk-kal kezdjük.

Ha egy alig ismerős csak úgy a semmiből rám írna egy ilyet, hogy "Képzeld, megvertek a buszmegállóban", biztos, hogy nem állnék le vele erről beszélgetni. Ez így nagyon kínos.

#4:

Neked érdekes az, ha valakit megvernek az utcán? Te is "érdekes" vagy...

A Kérdező viszont nem a munkahelyen beszélget erről a kollegáival, akiket valószínűleg ismer, hanem szinte idegenekre ír rá ezzel Messengeren. Nem ugyanaz.

Ha valaki a munkahelyemen mesélné el ezt nekem, meghallgatnám, együtt is éreznék vele. Ha csak úgy rám írna Messengeren ezzel úgy, hogy amúgy semmi kapcsolat nincs köztünk, gyakorlatilag nem is ismerjük egymást, az nagyon fura lenne, és nem reagálnék rá semmit.

Baráttól természetes lenne, hogy ilyesmit megír, de távoli, futó ismerősre furán néznék. Valamit reagálnék, de csak udvariasságból, és közben azon gondolkoznék, hogy miért írt nekem. (Mindenkivel mindent megosztó típus, nincsenek barátai, akar valami mást is stb.)

4-es: Igen, izgisebb, mint a dél-amerikai szappanopera meg a paprikás krumpli, de van több 100 ismerősöm Facebookon, értelemszerűen nem mindenki közeli, nem örülnék, ha folyton-folyvást a lazább ismerőseim is írogatnák az életük ilyen-olyan történéseit. Ha összefutunk, és személyesen elmeséli, más. Vagy rég nem látott cimbora rám írhat olyannal, hogy mondjuk megyek-e én is az xy koncertre, eseményre, de amit a kérdező csinál, az fura. Én se írom meg a kétszer látott ismerősömnek, hogy hú, lehet, hogy terhes vagyok, kirúgtak a munkahelyemről, meghalt a kiskutyám (fiktív példák).