Mikor volt az első olyan alkalom, amikor egy "felsőbb hatalom" (pedagógus, szülő, nagyszülő, felettes) kipécézett magának? Hogyan lett vége

Minden intézményben kifogtam. Az oviban egy dajka utált, egyszer kijelentette, hogy az anyám helyében megfojtana vagy valami balesetnek álcázott dologgal eltenne láb alól, mert szerinte nem normális, hogy mindig csak ülök és gondolkodom, ahelyett, hogy a többivel visítanék az udvaron. Az óvónő azt válaszolta, hogy ő örülne ilyen gyereknek, mire dajka mondta, hogy az ilyenekből lesznek a gyilkosok. Mindezt a szobájuk ajtajából hallgattam ki, mert szólni akartam, hogy alvás közben a mellettem fekvő gyerek hány. Általánosban néhány szülő és tanár nyíltan lenézett, mert szegények voltunk, én ennek ellenére okos és ez valamiért szúrta a szemüket. Ártatlanul kérdezgettek, persze az anyagi helyzetünkre kihegyezve. Gimiben az osztályfőnököm utált, fogalmam sincs miért. Már az első héten belém állt, hogy szerinte anorexiás vagyok, pedig kutya bajom nem volt, csak vékony voltam, még anyámat is ezzel zaklatta sokáig, aki aztán beolvasott neki. De már a beolvasás előtt baja volt velem, mindenbe belekötött a hajszínemtől a számok formájáig, amit írok. Egyébként egész gyerekkoromban csendes, visszahúzódó, jó tanuló stb. gyerek voltam, egy igazi stréber, szinte sosem volt rám panasz, mégis kifogtam mindenhol a gyökereket. Hogy hogy lett vége? Kikerültem az intézményekből.

Sajnos vannak áldozat emberek akiknek az egész nyomorult életük erről szól

Nekem pont egyetemen szűnt ez meg és azóta nem szívok sehol ilyen szinten. Diákmunkában volt egy-két gyökér de azok nem engem pécéztek ki, hanem mindenkivel szemetek voltak.

Nekem az iskolás éveim mentek erre rá.Alapból se szerettem se az alt se a közép iskolát,de 1-1 tanár miatt pedig volt rá példa,hogy hányni tudtam volna suli előtt.Ált suliban az of aki egyben matekot tanított nekem (4 évig) mindig beszólt mindenért és rendszeresen megjegyezte,hogy engem nem nevelnek otthon.Mindig kritizálta a külsőm és a tulajdonságaimat is.Nem 1x tett megjegyzést arra,hogy hülye vagyok és semmi se lesz belőlem.Utolsó napon pedig azt mondta nekem,hogy örül ha végre elmegyek innen,mert akkor már nem az ő gondja leszek.Középsuliban pedig egy szakmai tantárgyat tanító tanár utált miközben életemben 1x sem beszéltem vele vagy szólaltam meg az óráján (mozgásos óra volt kb,mint a tesi).A nevem se tudta,de mégis utalt.Bukfencezni kellett és azt mondta nem tudok ezért beírt 2db egyest.Az osztályzásnál mindig fejre osztályzott ezért félévkor buktam abból a tantárgyból.Semmit se magyarázott el és elvárta,hogy teljesítsd a dolgokat.Azokon a napokon nyomor ideggel mentem suliba és mindig a buszhoz vezető úton a hányás kerülgetett.A kezem lábam remegett végig a buszon annyira rosszul voltam,hogy találkozni kell vele és megint megszégyenítően viselkedik velem.Alig vártam az év végét hogy elmenjek abból a suliból.

Szakmunkäsban a magyar tanärom kijelentette, hogy amig ö ott van, belölem nem lesz szakäcs. 2esnel jobb jegyem nem is volt. Amikor uj tanärt kaptunk, onnantol 4esnel nem volt rosszabb jegyem.... A "tanärnö" Franciaorszägba költözött es häztartäsbeli lett, az osztälyombol mär csak en dolgozom a szakmämban, az akkori kiskendvencei a szakmunkäs elött kibuktak a sulibol...