Miért van az, hogy gyerekkorban a szobatisztává válás után néhány évvel tök ciki a bepisilés, de felnőttkorban, évtizedekkel a szobatisztává válás után nem ciki?

Ha egy gyerek bepisil, akkor kellemetlenül érzi magát, utána mindig szomorú lesz, ha eszébe jut, hogy bepisilt, ha nincs szerencséje és mások megtudják, akkor a társai is kicsúfolják. Pedig a gyerek csak néhány éve szobatiszta, még bele kéne hogy férjen 1-2 baleset és ez tök természetes kéne, hogy legyen.

Felnőttként az ember már évtizedek óta szobatiszta, mégsem kellemetlen neki ha bepisil, maximum frusztrált hogy mehet nadrágot mosni, ha eszébe jut később a bepisilése, nem érez semmit, sőt gyakran el is felejti 1 héten belül és ha a társai megtudják, nem vált ki belőlük különösebb érzést, nem csúfolják érte, pedig felnőtt korra már tényleg régóta szobatiszta az ember, pont hogy cikinek vagy furának kéne lennie.

Miért van ez, hogy a gyereknek egy trauma, pedig ő még nemrég szobatiszta a felnőttnek meg nem trauma pedig ő már régóta szobatiszta?