Volt már olyan, hogy valaki külföldre (nyugatabbra) költözött és megbánta?

Hollandiába vagyok most…ugyan azt csinálom amit otthon csináltam csak havi 250-300 ért, hanem 2500 euróért…és nem hallgatom a takony Orbán hülyeségeit..és nem mindenkinek külön beszámolni ha füvezek, nem ítélnek el ha nem vagyok alkoholista.

De amúgy a honvágy ugyan úgy megvan, mert Magyarország jó hely…minden más szar.

Ja és én egyedül vagyok…így inkább ki se gyere, mert egyedül bármilyen jó helyen is vagy…bármennyi pénzt keresel szar lesz.

Nagyon sokszor vissza akartam már menni Magyarországba…csak már nem tudnám azokat a dolgokat fenntartani az ottani fizetésből amikkel most rendelkezek.

Például itt az autó…250 ezerből nem tudom hogyan fizetném ki bármi baja lenne egyedül.

Nincs kolbászból a kerítés..itt is sokat kell dolgozni..de legalább nem a cigány kormány lopja ki a zsebedből a maradékot is ennyi.

30f

Én is azt látom, amit az előttem szóló is említ: azok szokták megbánni, akik nem beszélik a nyelvet, és emiatt egyrészt gyakorlati nehézségekbe ütköznek (nem találnak normális munkahelyet, csak az igénytelenebb helyekre veszik fel őket, ahol sokszor vissza is élnek a helyzetükkel,stb.), illetve emiatt kapcsolatokat is nehezen alakítanak ki, mert hát nincs közös nyelv (vagy nem beszélik eléggé) amin elindulhatnának.

Meg van, aki ugyan valamelyest beszéli a nyelvet, de nem képes elrugaszkodni a magyaros mentalitástól. Lásd: előítéletes minden más nemzettel, folyton leszólja az adott ország nemzeti jellemzőit, és azért sem tud barátságokat kötni a helyiekkel, mert hozza a keleti "panaszkodok, tehát vagyok" felfogást, és ezért a többiek is elhatárolódnak tőle.

Olyanról szó szerint sosem hallottam, akinél a nyelvtudás és az asszimilációs szándék rendben lett volna, és mégis megbánta. Kivéve az egy-két olyan szélsőséges eset, hogy anyukáról kiderült, hogy végstádiumú rákos, és hogy "miért nem töltött több időt vele". De ez akkor is megtörténik, ha az ország túlsó végében élsz, mint a szeretteid.

Én angolul felsőfokú szinten, németül középszinten beszélek, Németországban élek. Sokkal nagyobb itt az anyagi biztonság és az élet is egyszerűbb, nincs annyi frusztráció, mint Magyarországon. Otthon bármit kell intéznem, a bürokrácia megöl, semmi sem megy azonnal és gördülékenyen. Meg azt vettem észre, hogy itt átlagban sokkal segítőkészebbek a boltokban, a hivatalokban, stb. Otthon mindenki úgy kezeli, hogy az én anyámat, hogy egyáltalán be mertem oda tenni a lábam...

Angliában élek 2006 óta. Jól írják: Itt sincs kolbászból a kerítés, és akárhol élsz mégiscsak bevándorló vagy. Férjemmel együtt mi jól keresünk ( én laborban dolgozom, férjem villanyszerelőkként) házat bérelünk. Az első 5-6 év elég jó volt, de ahogy otthon, itt is emelkednek az árak, itt is minden egyre drágább lett. Mi idén végleg hazamegyünk, mert már nem éri meg itt kint maradni. Házbérléssel, autó biztosítás, kaja, rezsi olyan magas lett, hogy az én fizetésem már nem elég rá ( nem minimálbéres vagyok) Végül arra jutottunk, hogy otthon nem kell bérleti díjat fizetni, így a fizetésünk ami marad ( fizetnivalók után) ugyanannyi mint amennyi itt marad.

Azok akik azt írják, hogy 1200 fontból, 800 fontot megspórolnak, azokon mindig mosolygok. Az ilyenek azok, akik 3 szobás lakásban nyomorognak 8-ad magukkal, egy pici szobát bérelve, és jóformán a legolcsóbb kenyéren, és lekváron élnek. Nem minden a pénz, élni is kell.