Mikor voltál legközelebb a halálhoz?

Amikor 2021 decemberben leesett az első nagyobb hó a közútkezelő legnagyobb "meglepetésére", és az utak járhatatlanok voltak, ennek ellenére egy 20 éves tini megkapta az apja terepjáróját, aki ettől azt hitte, hogy Ő hallhatatlan, és egy olyan úton, ahol 30km/óraval lehetett menni max annyira csúszott, és aznap még 5 baleset volt csak azon a szakaszon, 80km/h-val megcsúszott, átcsúszott a sávomba és frontálisan ütközött velem, belelökve egy nagyon mély árokba, átszakítva a szalagkorlátot, a kocsi fejtetőn volt, és totálisan összetört, (természetesen totálkárosra)csoda, hogy kijöttem belőle, ráadásul magamtól, a kollégáim akik arrafele mentek haza megvoltak róla győződve, hogy nem jöttem ki élve a kocsiból úgy nézett ki.

Mire kiértek a mentők, kimásztam és a kocsi mellé feküdtem magamtól, de nem emlékszem az egészre, arra se, hogy hogy a tökömbe csináltam :D

Illetve volt 2 vágás a combomnál, a térdem felett közvetlen, azaz ha valamennyivel gyorsabban jön az a fasz, vagy picit előrébbtolt üléssel vezetek, akkor ha én nem is, de a lábaim ott maradtak volna.

Pont autószerelőtől jöttem, kb 500 métert tettem meg a frissen szerelt autóval.

Este volt, sötét volt, esett az eső, én kifordultam a főútra pont egy autó elé.... homályosan láttam a kivilágítatlan főutat a sötétben, és úgy jött az az autó jobbról hogy nem érzékeltem milyen nagy sebességgel, haza akartam már érni, fáradt és türelmetlen voltam, és azt hittem az az autó messzebb van, mire kifordultam már rögtön ott volt.

Amikor rosszul lettem,mert nem vettem be a gyógyszert.

Üdv, egy cukorbeteg.

#2 szabályosan kirázott a hideg a soraid olvasva. Nagyon sajnálom, hogy ez történt veled! Tényleg oltári szerencséd volt, hogy nem lett nagyobb baj, és élve kijutottál onnan!

Pár éve volt életem első zakózása terepen, és majdnem csúnyán végződött. Haladó lovasnak számítottam akkor már, nem is első vágtás alkalom volt, illetve addigra volt már pár esésem, igaz nem sok.

A lényeg, hogy már induláskor sejtettük, hogy eseménydús lesz, mert ritka menősek voltak aznap a lovak egytől, egyig. Aztán valahol a vége felé (akkora már estek ketten) az egyik póni megbokrosodott, majd az edző versenylovával próbált kakaskodni, ebből meg lett egy dominó effektus.. megborult a sor, aminek a végén voltam, elém vágott az egyik lovas valahonnan, és a ló, akivel voltam, hirtelen csinált egy 90°C-ra emlékeztető fordulást, teljesen megkergült, én pedig valahol a mutatvány felénél leestem.

Emlékszem arra, hogy szabályosan nyekkentem is, de ami még ijesztőbb volt az az, hogy hiába védtem a fejem reflexből, és húztam összébb magam, annyira megmaradt, ahogy a ló lábai centikkel az arcom előtt csattantak a földön, és mennyire közel hozzám. És mennyire könnyen rúghatott volna meg, vagy léphetett volna rám.

Szerintem ott és akkor éreztem életemben először egy "ez közel volt!" érzést. Előtte is tisztában voltam vele, hogy mennyire veszélyes világ, csak saját bőrön ennyire megtapasztalni, már rögtön más.

Nem emlékszem rá, hogy közel lettem volna bármikor is. Nem voltak igazán near miss vagy komolyabb baleseteim sem. A legdurvább ami velem történt az egy tesiórás kéztörés és egy viszonzatlan szerelem, amit lelkileg volt nehéz megélnem, depresszióval, stb...

Nagyon messze van a halálközelitől.