Más is félne ilyen helyzetben?

Tök normális. Bétázok egy írónak (külföldi, valószínű nem ismered, lényegtelen, ki ő).

Vele beszélgettem már erről. Ő a mai napig szokta úgy érezni, hogy furcsa, hogy az ő írásai mások otthonában ott vannak, emberek fizetnek érte. Izgul, mikor elküldi átolvasni. Volt, hogy találtam benne egy olyan következetlenséget, amit visszamenőleg már nem lehett megoldani, szegény kicsit kibukott rajta.

Szóval persze, bármit alkotni és nyilvánosságra hozni mindig érzelmi hullámvasút.

Simán lehet, hogy el fognak hajtani, vagy csak sokadikra sikerül kiadni, esetleg soha. Ez ilyen. Lutri.

Nyilván. Beleadtad szíved-lelked, rengeteg munka van benne, egy picit a saját személyedet is beleraktad, teljesen normális, hogy megrémülsz attól, hogy mi van, ha nem tetszik. Nyilván izgulsz, hogy mi lesz a vélemény. Ez rendben van, és egy természetes reakció. Őrizd meg ezeket a pillanatokat, később olyan édes nosztalgiával fogsz majd visszatekinteni rá, hogy az első könyved előtti félelem milyen volt.

Egyébként meg gratulálok, én is írtam egy regényt, én még nem jutottam el addig, hogy megkeressek egy kiadót. Látod, ennyivel előrébb vagy, a tiédet kiadják, volt ennyi bátorságod, ezzel hivatalosan is íróvá válsz. Kérlek küldj egy linket, hogy hol tudom megvenni a könyved, nagyon szeretném elolvasni. Kifejezetten szeretem az elsőkönyves írókat :) Privátban is jöhet, ha szerény vagy.