Elmennél a szüleiddel/szülőddel 1 hétre másik országba? Ha nem, miért nem?

Apammal jatszottunk a gondolattal, hogy mennyivel szebb lenne az elet, ha nyernenk a lotton. Rogton az utazasokat emlegette, na de azt tobbesen, es nem a kiraly szolt belole. Mondom neki, hogy imadom, szererem ot, de en vele meg egyszer masik orszagba biztos nem mennek. Hat de miert, az, hogy egymas seggeben kellett lennunk annyi even at, az mas, mint az, hogy pl Japanban vagyunk.

Apam velem allandoan vicceskedo, csak sajnos nekem kinos, nem vicces. Aztan maskor rogton felhuzza az agyat valamin. Ahogy idosodik, annal inkabb veszem eszre rajta, hogy magunk kozott imadja a masik ember kinezetet vagy cselekedetet kiritizalni. Hat de o nem, csak elmondja a velemenyet. De mar masokra is kevesebb tekintettel van, mig regen o tanitotta nekem az udvariassagot. De hangosan is elofordulnak hulye megjegyzesek tole. Es bar imad engem, levetkozni keptelen, barmennyire tagadja, hogy valamilyen szinten nevelni akar (apai oszton?). Amikor vele vagyok, mindig ugy erzem, valamilyen szinten visszazuhanok kislanyba. Tole nem kevesszer megkaptam, hogy eletkeptelen vagyok es miegymas, bezzeg mindenki mastol azt kaptam meg anno suliban es a gyakorlatokon, es most is azt kapom, hogy neha batortalan vagyok, de kreativ, nagyonis eletkepes. Csupa jo dolgok. Ahogy idosodik, annal rosszabb lesz a szemelyisege, pedig nem oreg, 55 eves.

Kivancsi vagyok, itt az oldal felhasznaloi hogyan velekednek, leginkabb akik nem mennenek.