Melyik a jobb? Régen kötelező volt házasodni, gyereket vállalni, ma már sok más lehetőség is van.

Butaság, hogy "kötelező volt"!

Akkor is letojtam volna ezt úgy, ahogyan most sem teszek másként!

10, milyen mellékelt ábra?:D

Nincs egy "kivarrt menőjenő" ismerősöm se, de az ismerősi körömben a fiúk nagyrésze párban van.

Jól látod, akkoriban nem tehettél meg annyi mindent mint most. Most bármit megtehetsz

(már attól függ, hogy hol élsz)…

A bármi alatt azt is, hogy 20 évesen megtalálhatod a párod, házasodhatsz és gyereket is vállalhatsz és gondolkodás, célok nélkül élheted az éltedet. Mi az akadálya? Vagy mi a probléma?

Pl. Iránban biztos nem lenne egy nőnek se gondja azzal, hogy túl sok a lehetősége.

"Most meg muszáj dolgozni"

. Ja, hát ha így fogod kell, akkor persze régen minden is jobb volt.

Mert amúgy a munka, karrier jelenthet izgalmas kihívást is, ahol az ember kiteljesedhet. Úgy, mint a férfiaknál.

Régen se volt kötelező. Legfeljebb megszólták azt, aki nem házasodott, de minden másért is megszólták egymást.

Nagymamámnak volt egy nagynénje, valamikor a 20.század legelején született, talán 1908-ban. Soha nem házasodott meg, pedig volt pár kérője. Megmondta, hogy neki ez a háta közepére se hiányzik. Egy darabig erőltették a szülei, aztán amikor látták, hogy semmi értelme, abbahagyták. Abban az időben már dolgozhattak is a nők, simán eltartotta magát.

Nagyon régen, amikor a nőknek még nem lehetett saját vagyonuk meg keresetük, tényleg muszáj volt házasodni, különben éhen haltak volna, de ennek legkésőbb a 19. században, vagy talán még előbb is vége lett.

#6:

Ja, tényleg beteg világ van, mert megjelentek a magadfajta incelek.

Én örülök, hogy lehet választani. Régi időkben, ha nőként nem lett volna kedvem gyereket nevelni, vagy szerettem volna tanulni, akkor maximum az apácazárda marad, de ott is engedelmességet kellett fogadni. Meg az már 15 évesen világossá vált számomra egy töriórán, hogy engem régen máglyán égettek volna el boszorkányságért. Most meg gyakorlatilag azt csinálok, amit akarok, igen, felelősséget kell vállalnom a döntéseimért, amit én hozok meg. De így legalább csak magamat hibáztathatom, ha elszúrom, és nem érzem azt, hogy tehetetlen vagyok.

Emlékszem, mikor óvodában megkérdezték, amit minden gyerektől megkérdeznek, hogy "és mi leszel, ha nagy leszel?", minden kislány azt mondta, hogy királylány. Én azt mondtam, hogy mozdonyvezető. Nem lettem végül mozdonyvezető, de nem értettem akkor őket, hogy miért akarják ezt, nekem már a családi szülinapozáson, meg az éjféli misén se volt kedvem részt venni, és akar a franc királylány lenni, egy királylány nem mászkálhat mezítláb a kertben, és nem gyűjthet bogarakat.