Rossz ember vagyok, ha engem szinte hidegen hagy ez az egész földrengéses téma?
Nem érdekel, hogy hányan haltak meg, nem sajnálkozom, nem olvasom el ezeket a cikkeket, nem "szomorú fejezem be" az ezzel kapcsolatos dolgokat, nem érzek semmit. Talán annyit, hogy "jaj csórik", és ennyi, ebben ki is merül a dolog. Egyedül az állatokat sajnálom. Van nekem elég problémám a saját életemben (nyilván nem ekkora, és főleg lelki) de nekem az bőven sok, én nem tudok többet befogadni, szóval sem ez, sem más katasztrófák nem nagyon szoktak megérinteni, úgy vagyok vele, szerencsére nem az én bajom. Ettől én rossz ember vagyok? Csak mert látom/hallom, hogy milyen sokan sajnálkoznak, siránkoznak ezen az egészen, hogy mennyi halott van stb stb, és gondolom az a normális. De néha már egy-egy ilyen katasztrófánál úgy érzem, hogy sokan csak álszentek... pl. annó volt ez a francia dolog, hogy mindneki kitette a francia zászlót a Facebook profilképére :D na az totál képmutatás volt. No mindegy, igazából lehet tényleg én vagyok az érzéketlen.
Ha számít, közel 30 éves nő vagyok.
válasza: válasza:Mert "csak" egy ember, értéktelen:DDD
Na jó éjt:)
válasza:
válasza:Jézusom, ez de gáz, hogy valaki mindig visszajár erre a kérdésre, mert nem tudja feldolgozni azt, hogy más előbb segítene egy állaton, mint rajta, a teremtés koronáján :D
Segítség alatt szerintem a legtöbben nem azt értik, hogy égő házból kit mentenél ki (égő házból senkit, a legtöbben dehogy mennek oda be, ha nem hivatásos tűzoltók, és nem születtek hősnek, ilyenkor az életösztön győz), vagy, hogy az egymás mellett fekvő halott kutya, vagy halott ember újraélesztését kezdik-e meg (egyiket sem, mert ilyenkor a többség leblokkol), hanem, hogy pl. inkább állatmenhelynek utalnak pénzt, vagy hajléktalanszállónak. Vagy, ha szembe jön velük valaki autópályán, elkerülhetetlen az ütközés, bal oldalt a saját kutyájukat kéne elütni, jobb oldalt meg egy idegent, akkor jobbra rántanák a kormányt. Ezek a valóságban aligha fordulnak elő, de értitek, mire akarok kilyukadni.
Nem tudunk a kérdezőről semmit, mi a munkája, milyen tapasztalatai vannak. De én pl. emberekkel dolgozom, és, bár én személy szerint az embert menteném, megértem, a kérdező miért érez úgy, ahogy, és még igazat is adok neki. Az emberek 90%-a baromi undorítóan viselkedik olyanokkal, akiket nem tekint embernek - engem például nem tekint annak, mikor kiszolgálom, akkor én egy eszköz vagyok a szemében, egy droid. Amíg élek, munka közben nem veszi figyelembe, hogy érző lény vagyok, olyan, mint ő, megvan a magam harca, esetleg néha kimennék pisilni, esetleg néha enni is szeretnék, de ha munka közben megmurdelnék a szeme előtt, akkor hirtelen emberré minősülnék, de csak addig, amíg fennkölt sorok kíséretében írhat róla egy posztot, amire sok lájkot és nagy virtuális tapsot kap, hogy ő milyen jóember.
A maradék 10%, aki tényleg jó ember, na miattuk éri meg emberekkel foglalkozni.
De emiatt én mindenkit megértek, aki azt mondja, hogy ő inkább kijön az állatokkal. Igen, egy állat nem hazudik, nem képmutató, és a tévhitekkel ellentétben nem érdekből szeret, hanem tényleges barátságot lehet kialakítani egy mókussal, egy sünnel, vagy egy madárral. Az állat szintjén, nem fog eljönni velem a sün Alestorm-koncerte és nem fogja velem megvitatni a madár Schopenhauer gondolatait, de legalább tényleg bír, mindig önmagát adja, és minden gesztusa őszinte.
És most, hogy belegondolok, oké, csináltam már szívmasszázst emberen, amíg ki nem ért a mentő, de ez egyébként kötelességem, olyan polgárként, aki tudja, hogy kell ezt csinálni. Tényleg, benne van a BTK-ban, hogy ha tudom, hogy kell, és nem csinálom, az mulasztás. Utalok pénzt állatokat segítő szervezetnek, meg embereket segítő szervezetnek is. Viszont az otthonomba kóbor macskát már fogadtam be, hajléktalan embert meg még nem, és nem is fogok. És a legtöbben ezzel szerintem ugyanígy vannak, pedig ha annyira nagyon filantrópok lennénk, akkor előbb kellene egy csövest hazavinni, mint egy törött szárnyú madarat vagy egy kóbor kutyát, nem?! Aztán mégis utóbbiak kerülnek hazavitelre, a csövesbánattól meg undorodva fordulunk el.
#56 Nagyon köszönöm, hogy ezt leírtad. Na pont ez a lényeg, az emberek többségét képmutatónak látom. Engem meg persze nem úgy kell elképzelni, hogy utálok mindenkit és mindenkivel gusztustalanul és bunkón viselkedem, az állatoknak meg a segglyukát csókolgatom :D nem. Nyilván tisztelettudó és udvarias vagyok mindenkivel, idegenekkel is, mindig is az voltam. Odafigyelek másokra ha emberek között vagyok, hogy pl. senkit ne zavarjak... persze visszafele ezt nem kapom meg, nagyon sok ember képtelen normálisan viselkedni pl egy buszon vagy az utcán (lökdösődés, tolakodás, a másik ember aurájába simán beleállnak, babakocsis anyuka képtelen egy centit is arréb mozdulni a széles járdán, hogy más is elférjen stb)
Azt tapasztalom, hogy sok ember csak és kizárólag magával törődik, mindenki más le van sz.rva. Vicces, mert én, aki nincs oda az emberekért, pont nem ezt teszem. Az meg nevetséges valóban, hogy ez a válaszoló nem tudja elfogadni, hogy nem őt, hanem egy idegen kutyát mentenék meg.
válasza: válasza:56
Adjunk neked egy szent koronát, egy vármegye ispánja által? :DDD
Aki írt-kérdezett-válaszolt, arról halvány képet kapunk-kaptunk és ha te ezt nem tudod csak büfized itt a szent képet magadról...dicsértessék szent 56-os hsz-es:DDD
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!