Ha visszanézel az eddigi életutadra, melyikek azok a pillanatok, élmények amelyikért jó volt, érdemes volt élni, ami feltölt, szívmelengető ha visszaidézed? Ha lehet mondj néhányat..

Nekem nem éri meg emlékekért élnem egyaltalán. Pedig van egy rakat filmbeillő emlékem. Nekem nem jön be a múlt, ami már ugysincs.

Állandó jelen boldogság számít nekem csak.

Embereket tanítottam olyan hivatásra, amelyet az országban két tucat embernél több nem művel. Valamennyivel sikerült megszerettetnem, megértetnem a hivatásunk lényegét és valamennyi kezem alól kikerült ember energikusan, a hivatását szeretve tette a dolgát. Akiket az élet más pályákra kényszerített, azok is boldogan ismernek meg, ha találkoznak velem és örömmel emlékeznek vissza rám úgy, mint a közös múltunkra is!

Emberileg ez nagyon jól esik nekem, - mert azt érzem, hogy tiszteltek, tisztelnek és nem felejtették el soha, hogy honnan indultak!

- első csók, első szerelem - ugyanezzel az illetővel a kapcsolat és az együttélés szép pillanatai

- pozitív elismerések a munkámban (akkor kifejezetten elérzékenyültem, amikor 2x is megszavaztak nekem titkos szavazással egy díjat)

- 40 kiló mínusz (és még szeretnék többet is)

- egyetemen 2-3 alkalom, amikor tapasztalt tanárok mondtak nekem olyat, hogy nagyon okosat mondtam... egyszer egy olyat is kaptam, hogy nem láttak még ilyen kreatív hozzáállást egy bizonyos feladathoz

- utazások (főleg városnézés, kulturálódás)

- jó, megragadó színházi előadások (mert az a legkedvesebb időtöltésem)

Hűha, elég sok volt (van), hogy őszinte legyek. Gyakorlatilag az összes születésnapomat, utazásomat, erdei és hegyi túrámat vagy éppen tanulmányi sikeremet felsorolhatnám.

Amik most hirtelen az eszembe jutottak, azok az alábbiak:

- Amikor a szüleim a tizedik születésnapomon tüzijátékokat lőttek fel a kertünkből (óvoda óta imádom a tüzijátékokat, egyszerűen meseszépek).

- Amikor életem első hegedű koncertjére eljött nem csak a teljes családom, hanem az összes barátom; annyira ideges voltam, de amikor megláttam, hogy mennyien eljöttek, hogy biztassanak, az rögtön elfeledtetett minden rossz érzést.

- Amikor kiadták az első könyvemet, és a kezembe foghattam azt, ami gyerekkorom óta vágyam, illetve amikor ismeretlen emberek mesélték el, hogy mennyire élvezték. Hihetetlenül inspiráló dolog az ilyesmi.

- Amikor először csókolóztam a barátommal: hazafelé eleredt az eső, mire mindketten elnevettük magunkat, hogy ilyen a mi szerencsénk, majd táncoltunk az esőben és aztán megcsókolt (ez volt életem első csókja is).

- Amikor tavaly részt vettem egy több napos túrán Izlandon; elképesztő élmény volt megismerni a helyiek életét és bejárni azokat a tájakat.

Számtalan dolgot tudnék még mesélni, de egyrészt nem szeretnék ömlengeni, másrészt egyetértek azzal, hogy nem lehet és nem is érdemes a múltban élni, hanem egyrészt a jelent kell élvezni és megélni, valamint a jövődet úgy alakítani, hogy hasonlóan értékes élményekkel és emlékekkel gazdagodj.

Huszonöt éves vagyok, ha ez számít.

12,5 évig volt egy kutyám.

Utazások Ázsiában.

7,

Ugyanez volt az első gondolatom. :)

3-as, írd már meg légyszi, hogy milyen hivatásról van szó! :) Biztos valami különlegesség, ha ilyen kevesen művelik. Még az is lehet, hogy lesz valaki, aki kedvet kap hozzá és tovább viszi az értékeit. :)