Más is úgy érzi magát az egyetemen, mint egy börtönben?

Hát az egyetem nem egyszerű, főleg ha nehezebb szakot csinálsz. Nekem is voltak időszakaim amikor elegem volt a dologból, de végig toltam azért is.

Ha szereted amit csinálsz akkor dolgozni sokkal jobb szerintem. Nem úgy nézek a hétfőre mint valami szörnyű napra, inkább azon gondolkodok hogy mit csináljak meg aznap.

Normális munkánál pedig bármikor elmehetsz WC re, bármikor ehetsz és ha szerencséd van akkor az időd is valamennyire flexibilis.

Sokkal egyszerűbb csak dolgozni, ha diplomás munkakörből indulunk ki, nem a gyári putris melókból.

Abban az egy évben, mikor csak a szakdolgozatom kötött az egyetemhez, töltöttem az eddigi felnőtt életem leglazább időszakát.

Igazából ezt a döntést te hoztad, nyilván nem könnyű egy egyetem elvégzése, és amikor ott vagy, van bőven kötelesség és veszteni való is, meg elvárás stb. Nekem is nehéz volt, szinten végig dolgoztam mellette, és kb a második év végén ott hagytam volna, de rájöttem, végzettség nélkül nem nagyon lehet jól keresni, semmi háttér nélkül meg inkább nem mertem, így én is végig toltam. Bulizni sose volt energiam /idom / kedvem . Párszor mentem el, de nem volt jó, gimiben jobb volt.

Aztán úgy voltam, legyek túl rajta, milyen jó lesz dolgozni …. Hat :D Mondanám, hogy a munkaidő 8 óra, de nem, mondanám, hogy kedvemre veszem ki a szabit , de nem, és ha szabin is vagyok, akkor is viszem magammal a céges telot, és napi 3-4x csekkolom, mert sose tudni. És persze így is lesz. Egy háztartást viszek azóta egyedül, a párommal lakom, ez is elvesz egy csomó időt, főleg, ha okosan meg tervezem a bevásárlást pl, amire mostmár szükség van az árak miatt. Aztán segíteni kell a szüleinknek, a baráti megmaradt társaságot igyekszünk fent tartani, igyekszünk sportolni, stb, szóval, mi kb 7 órákat alszunk jó esetben, és így se sikerül mindent megcsinalni. Pedig gyerek sincs meg. Sajnos, ha mindent meg akarsz tenni és nem csak stagnálni, hanem fejleszteni magad ( bármi is, egy tanfolyam, sport, nyelvtanulás stb… ) , akkor nagyon nincs szabad időd . És a szabad időt is előre kell tervezni és szervezni , pl egy utazást . Én kicsit vissza sírom az egyetemi időszakot, ott fix volt a suli és munka idő, tudtam előre tervezni, és jóval több energiam volt ezekre. Az órán csak figyelni kell, egy munkahely, ahol már a diplomás tudásod hasznalod, általában komplex figyelmet igényel, váratlan feladatokkal, és nem feltétlen tudod mi vár rad. Nyilván én sem éreztem azt se jónak, meg ezt sem, egy mokus kerek, de ez van. Ez kb a “kötelező “ . Ezen felül te döntöd el, mibe olsz energiát magadnak .

Ne is mondd, hatalmas szenvedés nekem, nem szeretek tanulni, nem is igazán tudok, leginkább a lehetőségekért, szabadságért és kapcsolatépítésért jelentkeztem egyetemre.

Azóta tanultam 5 hónapot külföldön, illetve jártam 6+ országban (ebből csak 1 volt teljesen saját finanszírozású, a többi kifejezetten minimális összegekből megoldható, mindent fizettek, csak zsebpénzt kellett vinnem), 40+ országból vannak barátaim, csatlakoztam egy non-profit szervezethez, aminek a visionje ugyanaz, mint a saját visionöm. Egy évig voltam pénzügyes alelnöki pozícióban, február 1-től elnök leszek a helyi bizottságban. Ezután szeretnék az ország elnökségére pályázni, és mivel nemzetközi szervezet, utána megnyílik a lehetőség, hogy szállás fizetése nélkül, havi "zsebpénzekből" más országokban élhessek, miközben egy olyan szervezet működéséhez járulok hozzá, aminek hiszek a céljaiban, és rengeteg különleges és csodálatos embert ismerhetek meg, miközben egy icipicit jobb hellyé teszem a világot, illetve magamat, és biztosítjuk, hogy a többi hallgatónak legyen lehetősége külföldre utazni,önkénteskedni, gyakorlatra, vagy tanítani. (nem reklám, de ez az AIESEC(na jó, egy picit mégis reklám)). Ezzel ugyanúgy gyűjtöm a tapasztalatokat az önéletrajzomba, soft és hard skilleket fejlesztek folyamatosan. Nagyon jókat buliztam, rengeteg könyvet elolvastam. Ez a 4. évem az egyetemen, egy kicsit több energiával 2024 februárjára a kezembe lehetett volna a diploma, de direkt buktam egy tárgyat, hogy még félévet hosszabbíthassak az egyetemi életemen. Összességében, imádok egyetemista lenni, folyamatosan a kiégés szélén állni, emberekkel körülvéve akik támogatnak, és akiket én is teljes szívemből támogathatok. Igen, heti 20-25 órát dolgozom mellette, vizsgázok (csak görbüljön), kipróbáltam diákmunkásként többféle munkakört (17 éves korom óta ruhatárostól kezdve, dolgoztam multinál, boltban, vendéglátásban konyhán, pultban, asszisztensként, helpdeskesként stb.). Gyakorlatilag mindent kimaxoltam, amit csak lehetett, mert tudom, hogyha ebből kikerülök sokkal kevesebb lehetőségem lesz. Nyilván most az infláció miatt elég neccesek az anyagi dolgok, ami lemondásokkal jár, de nem az élményeken spórolok, hanem 2 hónapja leraktam a cigit, csak magammal előre megbeszélt közösségi eseményeken cigizek, ami havi 12 dobozról 4re csökkentette a fogyasztásom. Igyekszem elkerülni az egészségtelen ételek, italokat, stb. Összességében az egyetem, az oktatás, a vizsgarendszer egy kalap ..., de azok a lehetőségek, amik igazán megtanítják, hogy hogyan működik a világ, határtalanok. Az eddigi kedvenc börtönöm.