Más is úgy érzi magát az egyetemen, mint egy börtönben?

1

Sajnos a munka se lesz jobb...

Nem, én magamnak választottam szakot. És olyat választottam, amit szeretek tanulni.

Fenn lehet tartani kapcsolatot és értelmesebb kikapcsolódást is lehet választani.

Persze vannak keményebb időszakok, meg kevésbé szimpatikus tanárok, de alapvetően én szeretem az egyetemet.

Szintén dolgozok mellette, gyakornokként.

Hát nem tudom, én tisztában voltam vele, hogy abban a 3 évben, amíg erre a szakra járok (és ha nem veszem komolyan, akkor lehet ez az idő sokkal több is) az életem elsősorban a tanulás körül fog forogni.

Nem rajongtam az ötletért, hogy előre tudtam, mennyi mindenről kell lemondanom, de elfogadtam, pont ahogy az étrendem szigorítása előtt is elfogadom, hogy nem lesz mindig kényelmes, le kell átmenetileg mondanom dolgokról, van, amiből nem ehetek annyit, amennyit szeretnék, mert valamit valamiért.

Úgy, hogy előre tisztáztam ezt magamban, nem éltem meg börtönnek, sőt, ha véletlenül szabadult fel némi időm, kifejezetten kellemes meglepetésként ért. Ha csak úgy beestem volna a képzésre és ott csap pofán, hogy ez nem lesz móka és kacagás, akkor lehet, hogy én is mély depresszióba zuhantam volna, amin valószínűleg nem segített volna az, hogy ezt kompenzálni akarván ellazázok pár tárgyat, ami miatt mégtovább rohadok ott.

Amúgy én már 8 éve járok egyetemre, ez a harmadik képzésem és maradok kutatni. Van mellette párkapcsolatom, nyilván ennyi ideig azt sem engedhettem volna meg magamnak, hogy nem dolgozom és hobbik nélkül is megbolondultam volna. Szép lassan ahogy megszoktam a terhelést, jutott idő másra is. Ez egy másik szint, ezt a terhelést szokni kell. Az eleje nehéz volt és vannak nehéz időszakok, ezt el kell fogadni. Aki nem tudja, az valószínűleg nem is fog (időben) végezni.