Ha a kb. 7-14 éves gyereketek összebarátkozna egy szellemi fogyatékos felnőttel, tiltanátok tőle a gyereket?

Nem mindegy hogy milyen körülmények között vannak az illetővel.

Pl nem engedném hogy mondjuk a felügyeletem nélkül a házába menjenek, viszont az rendben van, ha néha váltanak néhány szót. Egy idegenre sem bíznám az ilyen korú gyerekemet, teljesen mindegy hogy fogyatékos, vagy egészséges.

Az egész kérdés provokatívan ostoba. Ugyanis hatalmas ostobaság a kérdésben a kormeghatározásod, mert egy 7 éves képességeit egy kalap alávenni a 14 évesével, enyhén szólva is nevetséges. Azt már meg sem említem, hogy nagyon nem mindegy, hogy milyen tipusú szellemi fogyatékos. Ugyanis egészen más egy Down szindrómás, vagy egy fejleszthetetlen autista.

Kérdésed provokativ, átgondolatlan, és rendkívül gyerekes.

Kezdjük ott, hogy nincs olyan, hogy szellemi fogyatékos. Te az értelmi fogyatékosságra gondolsz.

Na most, aki olyan mértékben sérült értelmileg, hogy kb egy szinten van egy gyerekkel, az alapból egy felnőtt felügyelete alatt áll. Ha nem agresszív,akkor persze, engedném játszani vele a gyerekem, ha ez egyikük számára sem káros.

Aki csak enyhe értelmi sérült, arról felnőttként egy laikus általában nem is tudja, hogy az, maximum azt veszi észre, hogy az illető nem valami okos, bizonyos dolgok átlátása, megoldása gondot okoz neki. De amúgy egy sima felnőtt, csak valószínűleg azt mondanád rá, hogy ő egy nagyon egyszerű ember. Ők viszont kétlem, hogy gyerekekkel akarnának barátkozni, és én sem tamogatnek egy ilyen barátságot, gyerek gyerekkel barátkozzon alapesetben.