Mit tehetnék, ha úgy érzem, teljesen kisiklott az életem?

Az elsö lépés az kellene, hogy legyen, hogy megszünteted anyáddal a kapcsolatot, utána végig gondoldod, TE MIT szeretnél csinálni és abban az irányban képezni magad. Gyakorlatilag minden munkához van levelezö képzés is, amit munka mellett el tudsz végezni, és attól kezdve nem vagy gyárba/takarításhoz kötve.

Külföldre is csak akkor érdemes menni, ha van valami értelmes végzettséged, anélkül ott is csak takarítani/mosogatni fogsz.

Az írásodból azt veszem ki, hogy elélg komoly baj, hogy te egész életedben arra vártál és még mindig arra vársz, hogy kívülről motiváljanak. Ez pedig egy nagyon káros hozzáállás. Elsősorban a TE saját érdeked, hogy rendben legyen az életed. Nem a szüleidé, tanáraidé, párodé, szomszédaidé. A tiéd. A te érdeked, tehát a te felelősséged is.

Kezdj neki az önismeretszerzésnek, mérlegelj, agyalj egészen addig amíg képes vagy kitalálni, milyen irányba indulj el, mi felé tegyél lépéseket. Alapból eltart egy pár évig, mire eléred a céljaid, de ha még céljaid sincsenek, akkor tényleg soha nem változik semmi. Fejezd be a sodródást, fejezd be azt, hogy másoktól várod az iránymutatást, kezdj neki a belső munkának minél hamarabb. Még nem vagy elkésve.

4. vagyok

Azt írtad mégis sikerült egy általad "büfé szaknak" nevezett valami.

Milyen szak?

Annak ellenére, hogy én némileg máshogy kerültem ki és máshogy éltem túl hasonló fajta sodródásban, a problémáid jelentős részét átérzem. Azt kellene látni, hogy vagy lenyeled a továbbtanulást, mint a keserű orvosságot, vagy örökké olyan munkakörökben fogsz tengődni, amiket rühellsz. Muszáj magadra szedned olyan tudást, olyan képességeket, amikre van némi kereslet. Egy szimpla közép angol is már nagy előrelépést jelent álláskeresés szempontból meg az, ha értesz például az excelhez. Bár valószínűleg jól beszélsz valamilyen idegennyelven, különben semmi értelme nem lenne külföldi munkáról beszélni.

Azzal már itthon is elég sokmindent lehet kezdeni önmagában is, nem is értem, miért olyan szar helyre mentél kapásból, mint a vendéglátás. Simán találhattál volna békésebb munkát is.

Két dolgot mindentől függetlenül biztosan javasolnék: a családodból való menekülést, amint lehet és azt, hogy bármit is csinálsz átmenetileg, tanulj mellette valamit. Valószínűleg ez a vélemény sokaknak nem fog tetszeni, de én pontosan tudom, milyen, mikor a famíliád egy kígyófészek és azt is, hogy mennyit jelent az életszínvonalad és az általános közérzeted szempontjából, ha teljesen megszakítod velük a kapcsolatot. Csak azért, mert közelebb vagytok egymáshoz a családfában, lóf*sszal sem tartozol nekik. Ők sem voltak jók semmire a leírtak alapján.

Nincs nagy élettapasztalatom, mert majdnem veled egyidős vagyok, de láttam elég embert tönkremenni lelkileg és fizikailag a munkában. Lehet hadonászni öngyilkossággal, de kurvára nem fog megoldani semmit, ha egy menthető életet kidobsz a kukába, mert makacskodsz azellen, hogy kicsit körülnézz magad körül és átgondold a lehetőségeidet.

Ha szeretnél beszélgetni, fel tudom ajánlani a társaságom. Talán közelebb kerülsz a megoldáshoz.

Az én megoldásom a hosszútávú önismereti munka.

Minden válasz bennünk van. Ha ez leesik egy pillanatban, akkor a motiváció meg is van.

Egyelőre te még az érzelmi lustaság fázisában vagy, dolgozzon helyetted az internet népe. De valós megoldás akkor lesz, ha te magad jössz rá.