Mi lehet az oka, hogy a magyar ember szomorú, búskomor, mogorva?

Ezt nem lehet az anyagi helyzetre fogni, Indiában boldogok az emberek a vityillóban is…

Ilyenek vagyunk valamiért. A déli latin népekre jellemző, hogy kiül az arcukra a vidámság. A norvégok is komornak tűnnek, pedig van fejenként 3 Teslájuk. Semmi köze egy nép anyagi helyzetéhez, inkább az időjáráshoz, kultúrához, történelmükhöz.

Érdekes, engem pont az lepett meg, hogy Pesten mennyivel nyitottabbak és kedvesebbek az emberek, mint vidéken. Legalábbis én ezt tapasztaltam, annak ellenére, hogy az ellenkezőjét hallottam előtte.

Amúgy az 1-es véleményét osztom.

Személy szerint én nagyon ritkán látok olyan embert aki valóban búskomor, de hogy búskomorság lenne nem vidámak lenni.

Gondolom te is ugyanúgy nézel ki a buszon mint mindenki más, de mégsem azon gondolkodsz hogy milyen rossz az életed, vagy hogy hogy húzz le másokat, stb. Azok az emberek akik fa arccal ülnek a buszon, vagy "depressziósan" vásárolnak a boltban, nyitottan és vidáman csevegnek a kollégáikkak és barátaikkal, pont úgy, mint te. Mint ahogy te sem mosolyogsz, egyedül a semmin, úgy mások sem.

Csak olyan elvárásokat vetítesz ki mások alap viselkedésére, amik nem reálisak.

(ezt a hozzáállást pedig nem is nagyon bírom, mert van hogy tök jól elvagyok, elmélyülök a gondolataimban, aztán az ilyenek megjegyzést tesznek, hogy "na mi a baj? miért vagy ilyen levert???" - basszus abszolút nem voltam levert, csak épp el voltam gondolkodva, és nem volt elég élénk az arcom ahhoz, hogy örök pozitivitást sugározzak)