Azok akik nem öltöznek márkás ruhákba, kényelmetlenül érzik magukat azok mellett akik igen?

Utoljára 16-18 év körül hittem el, hogy csak úgy szerezhetek barátokat, és vívhatom ki, hogy emberszámba vegyenek, hogy kisluxus táskákat és ruhadarabokat vetetek a szüleimmel.

Viszont az évek során rájöttem, hogy csak és kizárólag olyan emberek társaságára van szükségem, akik önmagamért, a személyiségemért, szeretnek, és nem azért, mert megcsillant rajtam egy logó, vagy mert megfelelek a jelen kor tucat huszonéves ideáljának.

Éppen ezért a kreatív önkifejezést sokkal fontosabbnak tartom, mint a ruhadarabok árát. Amikor az öltözködés nem arról szól, hogy belepasszírozzam magam egy sekélyes, műmosolyú irányba, amit “széles körben elfogadnak”. Sokkal inkább arról, hogy csak azt veszem fel, amit szívesen viselek, ami jóval extrémebb.

Lényegtelen, hogy drága ruhát vagy turkálósat viselek, ha szerintem jól néz ki. Sőt, ha időtálló darabokat akar az ember, talán jobban jár az utóbbival, )vannak már kifejezetten márkás dolgokat áruló vintage üzletek), mert az utóbbi években látványosan leeresztett minőségben a legtöbb márka. Arra hajtanak, hogy egy kollekció lecsengése után önként dobd a szemétbe, hogy aztán ráugorj egy újabb őrültségre, ami éppen divat.

Kinek mi köze ahhoz hogy hogyan öltözködöm?

Eddig se volt, most se lesz!

Ha nagyon látszik, akkor elég ergya. Mondjuk ilyen szándékos nyomdahibásat elfogadnék nagy logóval is (pl gucci e-vel meg ilyenek), de lehet nem hordanám :D

Ezek csak istenverte rongyok. Megvigyázza az ember, hogy ne kelljen már megint vásárlással szarakodni, de ennyi. Minőségben van egy alapszint, költségben nem szívesen megyek fölé. Inkább átöntöm májba, az legalább tényleg látszik :D