Mennyire bunkóság nekimenni gyalog a szembejövőnek, ha ők többen mennek egymás mellett, nekem meg nincs hova lehúzódni?

"Ez a szuperkepesseguk."

Van nekik még egy - mármint ez inkább a falusiakra jellemző -, amit néha még jobban csodálok: a sok cuccal biciklizés. Felpakolnak a bringára három csíkos szatyrot a kormányra, meg két rattan kosarat kampóval a csomagtartóra, bennük annyi cuccal, hogy a csomagtartómba nem férne be. De ez nem elég, mert utána olyan lassan mennek a biciklivel, hogy én még üresben is úgy dőlnék el mint a féldisznó.

De ez még mindig nem a teljes kép, mert ehhez hozzá kell vennünk még azt is, hogy le sem ér a lábuk a bicikliről. Minden kereszteződésben erről lehuppannak páros lábra, majd fél lábon szökdécselve, a biciklit megdöntve rollereznek, és gurulás közben állítják egyensúlyba a cuccot. Számomra ez cirkuszba illően hajmeresztő manőver!

De vannak még az öreg papók is, akik 70+-osan felpakolják a kétágú falétrát a vállukra, a kormányon keresztül az ölökbe veszik a horolókapát, az ásót és a gereblyét, gumipókkal felfogatják a csomagtartóra az M30-as műanyagládát, benne az apró szerszámokkal, vegyszerekkel, egyebekkel, meg egy garabolyt a kormányra az enni- és innivalóval, majd szép komótosan kitekernek 8-10 km-t a hobbitelkükre, ugyanezzel a tempóval.

Én már egy ideje azt vallom, hogy (idehaza legalábbis) nem létezik közlekedési kultúra. Sem gyalogosan, sem autóval, sem tömegközlekedési eszközön, sem egyéb járművön.

Ez persze nyilván túlzás, mert a többség azért kivétel, és egy bunkó sokkal feltűnőbb az ember szemében, mint száz olyan, aki rendesen, kulturáltan közlekedik, de tény, hogy sajnos sok a probléma.

- A bambán telefonozós egyén. Nem, nem vagyok ellene a mdoern technikának, és annak sem, ha valaki séta közben a telefonját használja. Unalmas tud lenni már sokszázadjára is ugyanazt az utat megtenni, tényleg tök jó olyankor mondjuk a haverral vagy barátnővel írogatni. De lehet olyan pózban is tartani azt a telefont, hogy mellette a perifériákon lássuk, ha valaki mondjuk jön velünk szemben. Ehelyett sokan mit csinálnak? Lefelé bámulnak. A telefonjukat szorosan maguk előtt tartják vízszintesen, ők meg csak bámulnak lefelé úgy, hogy onnan aztán esélyük nincs meglátni, ha jön valaki előttük. Bónusz, amikor még kóvályog is mellé.

- A spontán kordont alkotó haverok / barátnők / családtagok. Sebességük gyökkettő, és képesek már ketten is úgy helyezkedni, hogy még egy szélesebb járdát is tökéletesen elzárjanak. Maguk között, és maguk mellett is pont akkora helyet hagynak, hogy ott épp ne lehessen elférni. Azt nem hallják meg, ha valaki közelít feléjük, és nem is feltételezik, hogy rajtuk kívül más is szeretne (esetleg kicsit tempósabban) közlekedni.

- Az imbolygó. Sokat nem kell róla beszélni. Az egyenest még csak hírből sem ismeri, megkerülni meg nagy kihívás, hiszen rendszerint pont arrafelé imbolyog, amerre kerülni szeretnénk. Fellelhető mindkét nemben, és minden életkorban.

- A béna gördeszkás / görkorcsolyás / rolleres / biciklis. Inkább a melegebb hónapokban kezdenek megjelenni, de akkor tömegesen. Nem az a baj, hogy nem gyalog mennek. Tény, hogy az autók közé kimenni egy forgalmasabb úton veszélyes tud lenni. De akkor legyenek tekintettel arra, hogy mások is szeretnének közlekedni. Én nagy biciklis vagyok, de a pofám szakadna le, ha egy járdán 30-cal próbálnék menni. De van, aki megteszi. Külön bónusz, ha van rendes bicikliút, de ő inkább a járdán akar menni. Volt már gyalogosként ilyennel balesetem, szerencsére nem én húztam a rövidebbet. (Mellékút, kanyarodnék be, gyerek jön kb. 30-cal lefelé a lejtőn, a lábfelemen átment, megcsúszott, hempergett egyet, mint birka a gyepen.) De ugyanez megtalálható gördeszkás, görkorcsolyás, és rolleres kivitelben is. Kifejezetten irritáló, amikor nem képes felmérni a saját képességeit, azt hiszi, hogy ő VB-győztes gördeszkás, és a fél utcát fellöki, miközben szerencsétlenkedik.

- És végül: a bunkó. Egyszerűen csak ennyi. Azt hiszi, hogy a járda az övé, és nem is próbál tudomást venni arról, hogy más is szeretne ott közlekedni.

Persze, mint írtam, az autósok között sem mindenki szent, és a tömegközlekedés is megérne egy misét. De már így is sokat írtam, és nem is rájuk irányult a kérdés.