Az hogy lehet hogy több ismerősömet is eljegyzik, elveszik egy éven belül, engem pedig nem?

Ki mit szakít, azt szagolja...

Mi pl az első randijainkon beszélgettünk arról, hogy ki mit szeretne a későbbiekben. Elsősorban azért éreztem ennek szükségét, mert szeretem korán letisztázni, hogy gyerek nélkül képzelem el az életem és olyan partnerrel akarom csak folytatni az ismerkedést, aki szintén így tervez. Mi egyetértettünk ebben a mostanra férjemmel, abban is, hogy a házasság viszont egy szép dolog, amiről mindketten úgy gondoljuk, hogy a kapcsolat megkoronázása. Abban is egyetértettünk, hogy néhány év együttélés után az ember látja, kivel akar együtt maradni és kivel nem hosszú távon. Pontosan tudtuk egymásról, hogy a mi kapcsolatunkban hamar el fog jönni a leánykérés, mert hasonló az értékrendünk.

Nem vagyunk különleges nők ettől, nem az a kérdés, hogy mi mit tudunk produkálni, amiért valaki megkérte a kezünket. Az eljegyzés nem jutalom azért, hogy valaki milyen szuper nő, felejtsük már ezt el. Az egyetlen, amit mi talán jobban tudunk, a megfelelő párválasztás és a terveink közlése időben a partnerünkkel. De ismerek fogatlan alkoholista nőket is, akiket az agresszív, szintén alkoholista férjük elvett. Ők sem jobbak, csak a jó ember mellett űzik a kreténségeiket.