Huszonéveseknek szokott hiányozni a gyerekkoruk?

Néha szokott, sok szempontból jóval egyszerűbb volt minden, de nem panaszkodom, mert ugyanúgy tudok időt szentelni a családomra és sok szempontból több lehetőség áll előttem, mint gyerekként. Nem egy gyerekkori vágyamat sikerült valósággá tennem.

26/N

Csak arra szoktam gondolni mennyivel egyszerűbb volt gyerekként

De gyerekként meg azt vártam milyen jó lesz felnőttként

Most 23 évesen nőként anyagilag függetlenül már nem gondolok ilyenre :)

Nekem nem szokott, utáltam, hogy megmondták, mikor mit csinálhatok és pénzt is utáltam kuncsorogni a szüleimtől. Én szeretek minden szempontból független lenni, nagyon élvezem a felnőttkort. Ráadásul gyerekként nagyon önbizalomhiányos félénk is voltam, most már ennek az ellentéte. Én a felelősségeket sem úgy élem meg, mint valami tragédiát, nincs problémám az életem menedzselésével.

Talán csak az hiányzik néha, hogy olyan jókat tudjak nevetni és rácsodálkozni minden újra :)

26N

Igen is, meg nem is.

Nem, mert akkor a bányászbéka popója alatt volt az önbizalmam, önértékelésem, félénk is voltam, szorongásom sem volt éppenséggel kellően kordában tartva.

Közben meg egy-egy része mégis hiányzik. Akkoriban a legnagyobb gondom az volt, hogy mennyire lesz nehéz a magyar tézé, vajon kinél nyílik ki a napló törin és társai. Mára pedig ezek nagyon is eltörpülnek.

Sokkal egyszerűbb is volt gyerekként, kevesebb elvárással, kötelezettséggel, sok/több szabadidővel. Pl. nyugodtan leülhettem egy könyvvel, nyugodtan tarthattam sorozatmaratont, és nem motoszkált a fejemben, hogy most amúgy mit kellene csinálnom, és miből faragcsáltam le x percet, hogy kicsit olvassak, vagy sorozatozzak. Pár konkrét emlék nagyon hiányzik, illetve az a sok szabadidő is.

Nem volt rossz gyerekkorom, csak sajnos nem értékeltem eléggé.

22/L

Egyénfüggő.

Van, akinek hiányzik és van, akinek nem.