A huszonévesek azért érzik öregnek magukat mert a gyerekkorukhoz hasonlítgatnak?

Nem, inkább azért, mert az életben elmaradtak azok a kalandok, amivel gyermekkorban a felnőttlétet elképzeltük, és kiderült, hogy a nagy kaland bizony gyermekként-tiniként-egyetemistaként volt, és innentől kezdve minden nappal csak lefelé megy az ember. A munka, robotolás elveszi az ember életkedvét, befásult, monoton mókuskerék... nagyon kevesen vannak, akik ebből huzamosabb ideig ki tudnak törni. Pl akik azt dolgozzák, ami a hobbijuk, vagy van lehetősége sok új dolgot kipróbálni, így fenntartani a változatosságot.

Külsőre nem igazán hallottam még húszonévest panaszkodni.

Egyvalaki nyíg itt folyamatosan hogy ő 29 évesen öreg. Csak szereti sokszor feltenni ugyanazt a kérdést.

De a válaszokból látszani szokott hogy mindenki más egészségesen gondolkodik és körberöhögi a tévképzeteit.

Nem, legalábbis én a következő dolgok miatt érzem magam öregnek:

1. Sosem találtam a közös hangot a korombeliekkel, akik többnyire ezek a tipikus "buli buli hátán, pörgős, ide-oda császkálós, ugrándozós, csupa mosoly, rihegős röhögős, hülyülős" stb. féle fiatalok. Én ehhez sosem tudtam kapcsolódni, mert teljesen más személyiség vagyok (nyugodtabb, visszafogottabb, csendesebb, introvertált, félénkebb, zárkózottabb). Sokszor azt vettem észre, hogy az érdeklődési köröm és az ízlésem is más mint a korosztályomé (más a hobbink, más tartalmakat fogyasztunk stb.). Sokszor meg is kaptam, hogy unalmas vagyok vagy béna, öreges és hasonlók.

2. Késői gyerek vagyok, a családban egy korombeli sincs ezért felnőttek között nőtem fel (felnőtt programok, felnőtt beszédtémák stb.).

3. Nagyjából az érettségi óta érzek magamon egyfajta társadalmi nyomást azzal kapcsolatban, hogy x évesen hol kellene tartani és ha nem ott tartasz, akkor már el vagy késve, le vagy maradva.... Még csak 23 vagyok, de már most azzal traktál egy csomó ember, hogy meddig akarok még tanulni, mikor megyek dolgozni, van-e párom, mi az hogy nincsen párom, mikor akarok majd akkor gyereket, nehogy kifussak az időből, gyűjtök-e már a házra stb., holott ennyi idősen szerintem nem erről kellene szólnia az életnek. Egyesek úgy beszélnek mintha legalább 80 éves lennék, akinek már meg kell gondolnia a holnapot.... mégis hova siessek?