Miért csinálja ezt sok idős ember?

Beszélgetni akarnak valakivel, vagy csak érezni egy másik ember közelségét. Hihetetlenül magányosak. Az ő életükben máshogy volt, teljesen normális dolog volt szóbaállni random idegenekkel, viszont otthon meg tök egyedül voltál. Ők mai napig tök egyedül vannak otthon, nem tudják használni a közösségi médiát, vagy nem érzik rendes kapcsolódásnak.

Megértem, ha nem akarsz idegenekkel beszélgetni, én emberekkel dolgozom egész nap, néha agyfaszt kapok már attól, hogy a buszon emberek vannak, meg hogy a kasszással beszélgetnem kell, ha munka után bevásárolni megyek. De ha épp van mentális kapacitásod erre, akkor jókat lehet dumálni az ilyen öregekkel, én egy villamosút alatt egyszer megismerkedtem egy forma bácsival, aki áthívott sakkozni (ez is fura volt nekem, hogy egy kvázi idegent csak úgy meghív az otthonába?!), de utána minden héten sakkoztunk legalább egyszer, mert közös hobbi, és sírva fakadtam, mikor egy családtagja rám írt, hogy nem tudja, ki vagyok, de szerinte tudnom kell arról, hogy szívrohamot kapott... Aztán ráeszméltem, hogy végül is, meghalt egy barátom, aki az életem része volt, minden csütörtökön sakkoztunk. Addig fel sem fogtam, hogy mennyi mindent átbeszéltünk játék közben, és mennyit jelentett nekem. Még jobban sírtam, mikor a család nekem adta a sakkészletet emlékbe, mert "ja, hát te voltál az a fiatal lány, akiről mindig mesélt", én játék közben meséltem neki a munkámról, a randijaimról, arról, hogy hogy fiatal felnőttként hogy boldogulok, ő meg mesélt nekem a régi munkájáról, a régi szerelmeiről, milyen volt akkor fiatalnak lenni, hogy ismerte meg a feleségét, ilyenek. Vannak köztük nagyon jó fejek, plusz rengeteg jó sztorijuk van. Már aki nem befásult, de annak is meg van az oka.

Mikor bejött a covid, vállaltam bevásárlást időseknek, ugye ennek az lett volna a lényege, hogy én lemegyek a boltba a bevásárlólistáddal, otthagyom a cuccot az ajtód előtt, te átveszed a cuccot, és kiteszed a pénzt, nem találkozunk, nem beszélgetünk, nehogy megfertőződj, én fiatalként vállalom a fertőzés kockázatát inkább. Pár hét után befejeztük a dolgot, mert szinte az összes idős be akart invitálni a lakásba, vagy legalább fél órán át beszélgetett velem a lépcsőházban, meg a többiekkel is.

Tényleg nagyon magányosak szegények. Ezért, ha csak nem vagyok iszonyat fosul mentálisan, akkor belemegyek abba, hogy beszélgessünk. Remélem amúgy, hogy lesz még olyan idős barátom, mint Iván volt, akivel együtt sakkoztunk.

19:48

de jo fej vagy:) ilyen ember kellene tobb..es jobb hely lenne ez a vilag