Ennyire "szétnyúzná" az embert az egyetem?

Szerintem nem. Max a szinte mindennapos csoporttársakkal való piálgatás terheli le őket.

Vannak olyanok a csoportomban akik szinte minden előadáson alszanak. Nincs semmi erejük. Olyan kiélt fejük van mint gwm-nek.

Nem feltétlenül a szakkal van baj, hanem a sok kötelesség és sok szabadság kombóval.

Több szakra jártam mindegyik a nehezebbek közé tartozik a többség szemében. Az első szakomon volt, hogy napokat nem aludtam, annyira elszartam az időmenedzsmentem. Tologattam a vizsgáimat, halogattam a tanulást, kétszer adagoltam túl magam koffeinnel, az első félévben 3 vizsgám volt egy napon, mert csak az utolsó alkalmakra készültem fel. És mellé sokat buliztam is. Meglett minden tárgyam egyenesben, de ennek ára volt, mégpedig az alvás.

Utána egy nehezebb képzésre mentem, szintén alapszakra, amit munka mellett csinálok jelenleg is. Hétvégén eljárok szórakozni, de hétköznap már nem, inkább edzek helyette. Jól tanulok, nagyjából hozom a 4-es átlagot, mint korábban is. Mégis alszom rendesen 6-8 órákat. Beleszoktam, elkövettem a saját hibáimat és tanultam belőle.

Ezen szerintem minden egyetemista átesik. Akik más hibáiból tanulnak, mert okosabbak, azok talán nem. :)

Agytól is függ. Lányom a Műegyetemre jár, nappalin. Férjnél van, és dolgozik is suli mellett. Rendre 4,7 az átlaga. Nem azt mondom, néha látom elcsigázottnak, vannak fárasztó időszakok, de nem roppant össze, nem ment rá az egészsége (idén végez).

Mondjuk neki penge a agya.

Ez függ az egyéntől, hogy mennyire éles az esze.

Volt olyan csoporttársam, aki kínszenvedve kaparta össze a 3-as átlagot, nekem minimális tanulással megvolt a 4,5. Gyorsan tanultam, szelektálva, tehát a sok felesleges rizsát nem, a lényeges infók viszont megmaradtak.

Függ az időbeosztástól: én pl halogatós, de akkor hajtós típus vagyok. Vizsgaidőszak elején tök lazára vettem, a végén meg úgy néztem ki, mint aki napok óta nem alszik (lényegében...)

Plusz, amikor valaki minden másnap bulizik, persze, hogy halálosan kimerült.

Szerintem ez egyénfüggő.

Holokausztot is van, aki túlélte.

Unokatesómon viszont egyértelmű volt a pálfordulás, mert egyetem előtt egy életvidám, humoros, jófej gyerek volt, aztán mire elvégezte szó szerint zombi lett. Azóta se egy mosoly, se semmi. Szerintem nagyon negatívan hatott a személyiségére a sok magolás és az, hogy meggyötörték lelkileg.

Szóval igen: van, akit szétnyúz!

Egyezünk ki annyiban, hogy az egyetem nem hallgatóbarát, hanem sokkal inkább egy daráló...

Persze mindig vannak szerencsés kivételek, akiknek az élet habos torta és már hallás után is bennük ragad minden, nem kell megszakadniuk, míg a másik vért verejtékezik.