Normális hogy minden alkalommal így reagálok?
A helyzet hogy rengeteg ilyen jellegű kérdést kiraktam amikre rengeteg tanácsot kaptam viszont ezekkel egyenlőre semmire se megyek, mostanság odáig fajult a helyzet hogy mikor emberek közé megyek pl. elmegyek a boltba, sétálok stb. folyton azt látom hogy mindenkinek van valakije általában barátokal vannak körül véve, remekül szórakoznak stb. viszont én bennem ilyenkor előjön az a fajta "fájó elszigeteltségű" érzés hogy nekem nincsennek egyátalán barátaim, ez odáig fajult hogy folyamatosan az jár ilyenkor az eszembe hogy engem mindenki visszautasít, utál és ezt be is tudom bizonyitani a fejjeb leirt mondataimmal, sőt egyátalán miért is kedvelne bárki nem látom ennek az értelmét még ha voltak is emberek az életbe akikkel volt valamekkora "barátság" az a lehetőleg legrosszabul értek véget.
Visszatérve mikor ilyen nap után hazajövök és dührohamot kapok egyszerűen török zúzok verek, viszont ilyenkor csak az esik a legjobban.
Minden munkabeli kollégám azt mondogatsa álandóan hogy örülhetek hogy
"még csak 17 éves vagyok" erre én ilyenkor legszívesebben érvágással reagálnék.
Teljes mértékben azt érzem lemaradtam rengeteg mindenről és ez a jövőben se fog megváltozni és az egész életem csak az munkából és az elkeseredésből fog álni, viszont én ezt semmiféle képpen nem fogadom el szóval csak két lehetőségem van
4-es, számomra nem létezik kiút egyszerűen képtelen vagyok egyszerre úgy haverkodni hogy önmagamat adjam méghozzá ne is szorongjak én már egyszerűen annyira ki vagyok készülve hogy agyilag is kezdek lebutulni elegem van, eltudom magamat képzelni egy másik ember szeméből hogy mit gondolhat rólam.
A legtöbb embernek már kisgyerekkorban elkezdődik az élet hála az ostoba szülőknek akik csak tönkre teszik az gyerekük pszichéjét aztán sérdülőkorban ha ráadásul még magányosak is és persze van igényük társaságra amit ebbe a világban 100-as IQ nékül képtelenség elérni egyszerűen elmegy az életkedvük és ez csak így folytatódik az egész életben, mikor már mások családot alapítanak az hozzám hasonlók egy része már nem is él vagypedig szenvedélybetegek stb.
És az ilyen személyiségű embernek aki így látja a világot mások azt hiszik egyszerű beillszkedni a mai csodás társadalomba.
Egyátalán így mi az értelme élni?
Sztem nem ezen mulik... Nekem kb semmi rokonom fiatal korom ota.. egyedul anyam, de o meg tobb szaz kmre es kb fel evente lattam. Magamnak inteztem mindent kb, suli meg edzes mellett is meloztam. Kozbe megis sok baratom lett. Elso fizum volt vagy 100ezer.. jelenleg majdnem 6x annyit keresek.
Sztem dontsd el mit akarsz aztan csinald.. ne mastol varj barmit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!