Valóban stresszesebb lenne egy munka, mint egy egyetem?

Szerintem azért stresszesebb mert a munkahelytől az életed és a megélhetésed függ.

Jól kell teljesítened azért, hogy kitudd fizetni a számlát, hitelt..hogy ne csődölj be.

Szerintem ezért stresszesebb.

Számomra az egyetem és az azzal járó rendszertelen, kilátástalan, csóró életmód sokkal szarabb volt.

Munkában alapból az első perctől kezdve pluszban voltam agyagilag, az ad egy mentális egészséget, hogy tudod, nem nélkülözöl. Idővel lett megtakarítás is, most már saját lakás mellett is figyelek, hogy mindig legyen annyi tartalékom, amiből pár hónapig megélek.

Alapból munkában nincs akkora nyomás, simán lehet váltani, nem olyan egy lapra dolog, mint az egyetem.

Egyetemen azért könnyebb lelkileg mert ott mindent magadnak csinálsz. A te döntésed, te felelősséged, pont.

Csak egy NEPTUN kód vagy. Fogalma nincs a tanárnak hogy az 1-2-300 emberből pont te 14/14 vagy 14/0 előadáson voltál bent.

A te diplomád lesz amibe te döntöd el hogy mennyi munkát raksz.

Én éppen gyógytornásznak tanulok. Eldöntöttem hogy a pszichológiát és a szociológiát elég kettessel megugranom. Az anatómia és mozgásvizsgálat csillagos ötös kell hogy legyen, de ha minden kötél szakad is legalább egy négyes.

A többiből meg tanulok becsülettel, és ahogy sikerül.

És ki szól bele? Viszonylag sok időm van (pedig 11 tárgyam van), hetente járok haza Szegedről 3 napra Pestre, és semmi stresszt nem érzek.

Munkában nagyon rossz volt. Egy évet segédápoló voltam egyetem előtt, mert tudtam hogy eüs akarok lenni, de nem voltam biztos benne hogy melyik szak. Ezért ahhoz hogy eldöntsem, élesben akartam látni mindenkit. Gyűlöltem. Nem a munkát, hanem a kollégákat. Kiégett, "40 éve nővér vagyok szóval mindent tudok" típus. Nem szerették a fiatalokat, ha egy-kétszeri elmondásból nem értettem meg valamit úgy, hogy egyébként 0 elméleti és gyakorlati tudással mentem oda, passzív-agresszív módon bántottak. Egy hónap alatt kiölték belőlem a lelkesedés, oda se mentem pl egy vérvételhez vagy kötözéshez megnézni, csak a saját feladataikat csinálgattam, lehetőség szerint egyedül. De a munka hasznos volt és sokszínű, a betegeket szerettem és jó volt a pénz, szóval maradtam.

Szóval nekem egyenlőre a suli javára dől a mérleg, de valószínűleg amint elkezdek a nekem való szakmámban dolgozni, mások lesznek a tapasztalataim.

Nekem anyámék mondták mindig, a "majd ha felnőtt leszel, majd akkor megtudod" szöveget. Mindkettőjük alacsony végzettségű volt, anyám minimálbéres, apám segélyes.

Dolgozom 6-7 éve de még mindig nincs "majd megtudod" érzésem. Nyilván dolgozni kell, vannak kötöttségek, nehéz napok, de cserébe sokkal jobban beoszthatom a szabadidőmet és az életemet magamnak.

Szerintem egy munkahelyre nem kell annyit tanulni mint egy egy vizsgára.

Nalunk olyan kemény volt, hogy mindenki vért izzadt, a végére lemorzsolódott az osztály fele, és csak 40 en kaptuk meg a diplomát a 80-ból, a többiek az elején, évközben szépen elpárologtak.

Aztán beülök az első munkahelyekre ide kattint oda kattint itt lehúz egy listát azt továbbítja, meg ennyik a feladatok.

Deriválás integrálás matrixok?

Nem kattints húzz es ezért kapsz fizetést :D