Mit köszönhetsz az egyetemnek?

Nem tudom. Mármint rengeteget köszönhetek az elmúlt 2 évnek, de hogy ebből mi az egyetem érdeme és mi történt azért mert felnőttem, elköltöztem stb azt nem tudom. 19 évesen, rögtön érettségi után mentem egyetemre.

Itt találkoztam a párommal, elkeztem építeni a karrierem, rengeteg dolgot megtanultam a szakkal kapcsolatban és társtudományakban. Rengeteg új barátom lett, nagyon jó lehetőségeim lettek pl ingyen sportolás, koli. Sokkal nyitottabb lettem, elfogadóbb, magabiztosabb. Most tényleg pontosan az van az életemben, amit/akit szeretnék, hogy benne legyen. Továbbra is biztos vagyok a hivatásomban

Nem végeztem, de végzős vagyok, nem csúsztam, mintatanterv szerint haladok, jól megy, kb biztosan végzek tavasszal, aztán jöhet a mester.

Munkát.

Egy egyetemen dolgozok...

Azt, hogy nem vesztegettem el 3-5 évet az életemből.

Kedves kormányunk azon az éven szüntette meg az állami finanszírozott helyeket a szakon amire mentem volna mikor érettségiztem. A családom meg nem állt olyan jól anyagilag, hogy ki tudja köhögni a fizetős díjat. Úgyhogy nem lett egyetem, lett helyette szakma amiben ma is dolgozom és amit imádok.

Önbizalmat adott, megmutatta, hogy képes vagyok a legnehezebb tárgyakat is elvégezni. Én se végeztem el végül, más munkában leltem örömet. De nem bánom, hogy egyetemre jártam. Nem érzem elvesztegetett éveknek. Sikerült azt is megtapasztalnom, hogy a tanárok jelentős része megkeseredett és csak az számít nekik, hogy legyen egy doktori címük, mert azzal talán lesz egy kis önbizalmuk. Valójában mérhetetlen beképzeltséget mutatnak felénk, hogy mindent elértek az életben, de lelkük mélyén tudják jól, hogy amíg ők valami tragaccsal járnak suliba, mások diploma nélkül Teslával járkálgatnak. Szívem mélyén sajnálom őket. Amíg a szüleim nyomatták az agyamba a f.szságaikat, hogy diploma, doktori cím meg tudja milyen díjak, addig én is tévképzetben éltem, hogy az a boldogság. Végül a családomtól elköltöztem jó messzire még egyetem alatt, akkor már nem volt senki, aki mondta volna nekem a baromságait. Elkezdtem az online bizniszben vállalkozni, hát ezerszer jobb az életem, mint ezeknek az egyetemi tanároknak.

Ja meg persze az egyetemisták mérhetetlen beképzeltségét is sikerült megtapasztalnom, persze ezt már vállalkozóként.

Szegény gyerek itt gyakoriról szóhoz nem tudott jutni, hogy nekem már 2 kocsim is volt, neki meg diplomával 0. Konkrétan néma csönd volt a mikrofonba .... Meg, hogy ő koliban él, de én már építtetem a sajat lakasom. De azért hajtogatta, hogy mennyire szégyenletes hogy otthagytam az egyetemet, meg hogy az alkalmazottaim le fognak nézni.

Én meg pont, hogy büszke vagyok magamra, hogy felépítettem egy céget, ami sikeres. Lehet, hogy nem egyetemen tanultam meg ezeket a dolgokat, és nincs diplomám, de sokat tanultam hozzá. És szemmel láthatóan nem mindig az egyetemi tudással tudsz nagy bizniszt elérni, hanem sokszor elég pár tanfolyam.

Nem véletlen van az a mondás, hogy a diploma csak wc papír.

Lehetőségeket, tudást, nem csak a szakommal kapcsolatban, illetve rengeteg új barátot, akik közül sokan más országokból jöttek. Értük főleg hálás vagyok, mert nagyon színes személyiségük van, és jó velük bármiről beszélgetni.

Személyiségváltozást is köszönhetek az egyetemnek; amióta elkezdtem, kommunikatívabb lettem élőben is, határozottabb, önbizalmam is kezd szépen felépülni, megtanultam értékelni a képességeim. Illetve az introvertáltságom nekem is megszűnt. Már több löketet ad, ha barátokkal, emberek közt vagyok, mintha egyedül, és sokkal jobban igénylem a társaságot, mint előtte.

Most kezdtem a harmadik évem, és ha minden jól megy, jövő ilyenkor kezdem meg a két gyakorlatos félévem és végzek.