Boldogok vagytok?

Nem

Relatív.

Vannak jó pillanataim, de összességében azt hiszem nem. Hiányzik a volt barátnőm, a meló se az igazi, a napjaim is csak telnek. Sportolok de nincs bennem elég motiváció, és egyre többször elgondolkodom azon, hol a fenébe rontottam el?!

Igen, teljesen.

Nem annyira, inkább érdektelen a világgal-, a környezetemmel szemben.

nem

Igen. Boldog és szerelmes.

Nem igazán. Most komolyan, minek örüljek? Lélekben totál kivagyok. Egész életemben egzisztencia romboló emberek vettek körül és próbálták elhitetni velem hogy egy 0 vagyok. A mai napig szenvedek ezektől az emlékektől és szeretném őket elfelejteni. De arra jöttem rá hogy az emberek alapból ilyen számítók, lenézőek és taplók. Nincs ebben semmi meglepő már a számomra. Ismerkedésnél is mindenki előadja magát, aztán két értelmes mondata sincs és közben átnéz rajtam mint egy üvegen. Nem találom a párom 30 évesen, nincsenek barátaim sem, akik voltak azok is csak ki akartak használni. De szeretnék boldog lenni.

Pillanatokra elégedett, ami hasonlít a boldogsàghoz.